Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Gábor Dénes

Dénes kísérletei mindössze a holográfia elvi lehetőségeit tárták fel. Jelentősége az első lézerek megjelenésével (1962) derült ki igazán és egy csapásra az érdeklődés középpontjába került. Különösen előnyösnek bizonyult, hogy a hologram készítésénél nincs szükség képalkotó lencsére. Forradalmasította a rövid ideig fennmaradó térbeli folyamatok rögzítésének a technikáját, például az áramlási jelenségek esetében. A felvételek során a kapott kép olyan nagyítású, mint a hologram készítésénél és a rekonstrukciónál alkalmazott sugarak hullámhosszúságának az aránya. Például a 0,1 nanométeres röntgensugárral készült hologram 600 nanométeres hullámhosszúságú vörös fénnyel történő rekonstruálásánál a kapott nagyítás hatezerszeres. De sikerrel alkalmazható a hologrammal két különböző, akár időben nem együtt rögzített hullámnyaláb interferáltatásánál is. Alkalmazási területei szinte felsorolhatatlanok.

Az 1971-es fizikai Nobel-díjat a „holográfiái módszer felfedezéséért és a fejlesztéséhez való hozzájárulásáért” Gábor Dénesnek ítélik oda.

Gábor Dénes a nemzetközi tudományos világ elismert és megbecsült tagja lett. A Magyar Tudományos Akadémia még 1964-ben tiszteletbeli tagjává választotta, tagja lett az USA Tudományos Akadémiájának és a londoni Royal Societynek. A genovai International Institute of Communications Kolumbusz-díjjal tüntette ki, elnyerte az Institute of Electrical and Electronic Engineers érmét, a Royal Society Rumford Medal-lal tüntette ki, a Francia Fizikai Társaságtól a Holweck-díjat kapta meg.

75