Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Békésy György

deklődésének előterébe kerülni. Fizikai doktorátusát a budapesti Tudományegyetemen szerzi meg 1923-ban. A vesztett háború és a trianoni sokk, a Tanácsköztársaság és a politikai fodulat okozta káosz nem éppen ígéretes jövőképet festett egy ambiciózus és tehetséges, kutatni vágyó fizikus elé, mégis amikor felkínálják neki a svájci állampolgárságot és egy csábító állásajánlatot, önérzete­sen visszautasítja. Saját elmondása szerint, osztoznia kell hazája sorsában és részt kíván venni annak újjáépítésé­ben. A Postakísérleti Állomás laboratóriumában kezd el dolgozni, mégpedig a telefonok hangátvitelének tökélete­sítésén, ugyanis a recsegő, sípoló háttérzaj nagymérték­ben zavarta a telefonbeszélgetéseket. Mérései során rá­jött, hogy az emberi fúl sokkal érzékenyebb a telefon­­kagyló hallgatójának membránjánál, ezért elhatározta, hogy először magának a hallásnak a mechanizmusát pró­bálja meg kideríteni. Mint ismeretes, a hangot mechanikai rezgések keltik s hullámok útján terjed a közeg sűrűségétől függő sebes­séggel (a hang sebessége a levegőben átlagosan 334 m másodpercenként). A fül, a természet e csodálatos beren­dezése a rengéseket elektromos feszültségingadozásokká alakítja át, amelyek az agyban hangérzetet keltenek. A levegő rezgéseit először a dobhártya közvetíti a fül bel­sejébe, a nelci támaszkodó kalapács, üllő és kengyel csontocskák segítségével egy újabb érzékeny hártyára. Emögött helyezkedik el a három félköríves járat (mely­nek egyensúlyérzékünknél van fontos szerepe) és a csi­ga. A hallás szempontjából igen lényeges szerep jut a 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom