Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)
Nobel-díjas magyarok - Békésy György
BÉKÉSY GYÖRGY (1899-1972) Békésy György személyében a magyar tudomány olyan nemzetközileg is elismert szaktekintélyt tisztel, akinek tudományos tevékenysége a modern orvostudományban alapvető jelentőségű. Annak ellenére, hogy elsősorban fizikus volt, az 1961-ben neki ítélt orvosi Nobel-díjat a „fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” kapta. Békésy György fél évvel a századforduló előtt látta meg a napvilágot Budapesten, 1899. június 3-án. Apja az Osztrák-Magyar Monarchia diplomáciai testületében Európa különböző fővárosainak nagykövetségein teljesített szolgálatot, következésképpen a családnak folyton költözködnie kellett. A család otthon magyarul beszélt, de a fiatal Békésy Konstantinápolyban franciául, Svájcban olaszul, Münchenben németül tanult, miközben egyetlen idegen nyelvet sem sikerült tökéletesen elsajátítania. Életrajzírói szinte kivétel nélkül kitérnek arra a körülményre, hogy előadásainak szövegét és szakcikkeit csak gondos lektorálás után lehetett közreadni. Már tizenhét éves korában leérettségizett, és a természettudományok iránti fogékonysága, olthatatlan kíváncsisága döntő módon befolyásolták pályválasztásában. Kezdetben ugyan a kémia foglalkoztatja, de fokozatosan a fizika kezd ér-52
