Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Hevesy György

HEVESY GYÖRGY

(1885-1966)

Rövid összefoglalóban szinte megoldhatatlan feladat Hevesy György sokrétű és igen termékeny tudományos munkásságának, töretlen ívű pályájának és a kora neves tudósaihoz fűződő szakmai-baráti kapcsolatainak vázlatos ismertetése. Ugyanilyen gond merül fel, ha emberi és tudósi nagyságának méltatására alkalmas jelzőket keresve a szerző szeretné elkerülni, hogy ne essen patetikus fel hangú túlzásokba. Abban azonban biztos lehetek, hogy a tudós immáron mennyei magasságból egyetértő bólintással nyugtázza, midőn csak annyit írok róla, hogy a tudomány alázatos szolgája volt.

Hevesy György, jómódú család nyolc gyermeke közül ötödikként született, 1885. augusztus 1-jén Budapesten. A Piarista Gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel 1903-ban. Egyetemi tanulmányait a budapesü Tudományegyetemen kezdi, majd egy év után a berlini műegyetemen folytatja. 1908-ban szerzi meg Freiburgban doktorátusát fizikából, mely oklevelet honosítja Budapesten is. Érdeklődése ez idő tájt egyre inkább a fizikális kémia felé fordul, ezért Zürichbe megy, ahol a magashőmérsékletű kémia legszakavatottabb képviselője, Richard Lorenz mellett vállal tanársegédi állást a Technische Hochschulén. Szerencsés döntésnek bizonyul, amikor 1911-ben Rutherford vi-45