Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Szent-Györgyi Albert

Szent-Györgyit már 1934-ben is jelölték a Nobel-díjra, végül is 1937-ben kapta meg: „...a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumdrsavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért" indoklással. A Nobel-díj meghozta a szakmai elismerést és a világhírnevet. A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai sorába választja (1935-től levelező tagja volt annak), majd a szegedi egyetem rektora lett, ahol az izommozgás biokémiájával kezdett el foglalkozni. Szakmai berkekben általános a felfogás, hogy Szent-Györgyi ezen a téren is a Nobel-díjjal értékelt munkájával egyenértékű eredményeket ért el, melyek közül a legjelentősebbnek a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárását tekintik.

A második világháború végjátékában kémregénybe illő események szereplőjévé válik. Szent-Györgyi Albertet kitűnő angol kapcsolataira építve a Kállay-kormány Isztambulba küldi. A titkos diplomáciai küldetés célja Magyarország háborúból való kiugrásának az előkészítése volt. A tárgyalásokat lefolytatja, a kiugrási kísérlet mégis meghiúsul, a németek viszont tudomást szereznek Szent- Györgyi útjáról. Az 1944. március 19-i német megszálláskor kénytelen illegalitásba vonulni. Hitler személyesen ad parancsot elfogatására, s a Gestapo mindent elkövet kézre kerítésének érdekében. Szinte az utolsó pillanatban sikerül őt kicsempészni a svéd nagykövetségről, ahonnét a már szovjet hadsereg által ellenőrzött területre kerül.

Közvetlenül a háború befejezése után nekiáll az Akadémia újjászervezésének, de minduntalan a konzervatív akadémikusok ellenállásába ütközik, ezért egy új Termé42