Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Nobel-díjas magyarok - Lénárd Fülöp

Lénárd Fülöpöt a Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben levelező tagjává választotta. Ekkor még minden bizonnyal magyar állampolgár volt, ugyanis ez a cím csak magyar tudósokat illet meg.

1902-ben egy kísérletsorozatban arra a meglepő felfedezésre jutott, hogy ha valamilyen alkáli fém (pl. nátrium, kálium) felületét fénnyel világítjuk meg, elektronok lépnek ki belőle, melyek energiája azonban nem a fény intenzitásától függ, mint ahogyan az a klasszikus elképzelés alapján várható lett volna, hanem a fény színétől, pontosabban annak hullámhosszától. A kísérlet során Lénárd beépített az áramkörbe egy légüres üvegbúrát két beforrasztott fémlemezzel, melyek közül a negatív feszültségre volt kötve az alkáli fém. Ha a berendezésre nem esett fény, akkor nem történt semmi. Amint azonban fény érte az alkáli fémet, elektronok léptek ki belőle, át a pozitív feszültségen lévő elektródra, ami által az áramkör zárult és abban áram folyt. A kapott eredményt a klasszikus fizika alapján nem sikerült értelmezni. Ugyan ki gondolta volna akkor, hogy milyen nagy horderejű felfedezésről is van szó, amely megreformálja a fizikát és addigi világképünket, valamint, hogy kvantumfizika néven egy új tudományág születik?! A fényelektromos jelenség magyarázatát nem kisebb egyéniség mint Albert Einstein adta meg 1905-ben az Annalen der Physik ugyanazon számában, amelyben a relativitáselméletre vonatkozó tanulmánya is megjelent. Albert Einstein éppen a fényelektromos hatás kvantitatív magyarázatáért kapta meg 1921-ben a fizikai Nobel-díjat. Itt most e jelenség lényegéről csupán

26