Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)
Nobel-díjas magyarok - Lénárd Fülöp
LÉNÁRD FÜLÖP (1862-1947) A fizika történettudománya a századvég, 1895-1898-ig terjedő négy évét a fizika négy aranyévének tartja. Méltán. 1895-ben Röntgen felfedezi a róla elnevezett sugárzást (1901-ben az első alkalommal kiosztott Nobel-díjat ő kapja ezért a felfedezéséért), 1896-ban Becquerel a radioaktivitást fedezi fel (1903-ban szintén Nobel-díjjal tüntetik ki), 1897- ben Thomson az elektront fedezi fel (1906-ban veheti át a Nobel-díjat), végezetül 1898-ban a Curie házaspár a rádiumot fedezi fel (1903-ban Becquerellel megosztva kapják meg a Nobel-díjat). Ebben az igen tekintélyes mezőnyben az 1905-ös fizikai Nobel-díjat Lénárd Fülöpnek ítélik oda a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért. Lénárd Fülöp 1862. július 7-én született Pozsonyban. Ugyanitt jár iskolába, a magyar nyelvű főreáliskolában tanul. A tehetséges és szorgalmas diákra csakhamar felfigyeltek a tanárok, elsősorban Klatt Virgil, a kiváló oktató, akivel később tudományos kérdésekben is együttműködött. Felsőfokú tanulmányait Budapesten kezdte, majd Berlinben és Heidelbergben fejezte be. Rövid ideig Eötvös Loránd tanársegédje is volt, ezt követően azonban haláláig Németországban élt. Mély üsztelete, a fizika fejedelme, Eötvös Loránd iránt mindvégig megmaradt; 1914-ben már Nobel-díjasként egyike volt azoknak, akik őt is javasolták erre a díjra. 23
