Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Bay Zoltán

hosszú sugarai (az infravöröstől az ultraibolyáig) a sza­bad térben (vákuumban) ugyanazzal a sebességgel terjed­­nek-e vagy sem. A díjat a Franklin Intézet először 1907- ben P. Heylnek, másodszor pedig 1939-ben J. S. Halinak ítélte oda. Bay Zoltán és munkatársa, J. A. White a fény­­sebesség frekvenciafüggésének kutatásával kísérletileg igazolták, hogy a fénysebesség vákuumban 10'20 (!) pon­tosságon belül független a frekvenciájától. Összehasonlí­tásul ez a nagyságrend az atom átmérője és a Föld-Nap távolsága közötti aránynak felel meg. Bay és White ezen eredményét a philadelphiai Franklin Intézet 1980-ban a harmadik alkalommal kiosztott Boyden-díjjal jutalmazta. A Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság pedig 1983-ban elfogadja Bay javaslatát és bevezeti a „fényre szabott méter” mértékegységének a meghatározását. Bay Zoltán magát mindig is magyar fizikusnak tartotta, 1973-tól rendszeresen hazalátogatott Magyarországra. A Magyar Tudományos Akadémia 1981-ben tiszteletbeli tagjává választotta, a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád 1990-ben a Rubinokkal Ékesített Zászlórend ki­tüntetést adományozta neki. Ez alkalomból mondott be­szédében Bay Zoltán önmagának tette fel a kérdést: „ Va­jon szabad volt-e eljönnöm, vagy inkább vállalnom kellett volna az otthoni sorsot, mely börtönnel, brutálisan elnyo­mó munkatáborral vagy éppen kivégzéssel járhatott vol na? Nem volt könnyű eljönnöm, az volt az érzésem, mint­ha otthon előbb meg kellene halnom, hogy az életet itt folytathassam. Eljövetelem célja volt egyrészt, hogy ne segítsem az otthoni, szerintem bűnös rendszert tudomá-153

Next

/
Oldalképek
Tartalom