Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Neumann János

NEUMANN JÁNOS

(1903-1957)

Szellemének tág horizontú világa, zsenialitásokra képes energiabősége és a tudásvágy legyőzhetetlen ősereje repítette fel a 20. század nagy sóhaját: Neumann Jánost. Hans Bethe, Nobel-díjas fizikus egy alkalommal így vélekedett róla: „Neumann agyát ismerve elgondolkodik az ember, hogy nem valamilyen magasabbrendű faj egyik egyedével áll-e szemben, akik nem is emberek, hanem félistenek, de olyan alaposan kiismerték az embert, hogy tökéletesen utánozni tudják ” Neumann János, a matematikai zseni, korunk egyik legnagyobb lángelméje, a számítógép atyja, 1903. december 28-án született Budapesten. Az elemi iskolát magánúton végezte, középiskolába pedig a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt. Matematikatanára az a Rátz László volt, aki Wigner Jenőt is tanította. Rátz azonnal felismerte Neumann János kivételes tehetségét, ezért a szülők beleegyezésével a továbbiakban Szegő Gábor egyetemi tanárra (Szegő később az amerikai Stanfordban lett a matematika professzora) bízzák matematikai képzését. Az érettségi után apja tanácsára vegyészmérnöki pályát választ és Berlinben, majd Zürichben kezdi meg tanulmányait, ezzel párhuzamosan azonban beiratkozik a budapesü Tudományegyetemre is matematikai doktoranduszként. Megszerzi vegyészmérnöki diplomáját és huszonkét évesen „summa cum laude” minősítéssel matematikai

143