Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Szilárd Leó

SZILÁRD LEÓ

(1898-1964)

„Hosszú életem folyamán, amit tudósok közt töltöttem el, senkivel sem találkoztam, akiben több lett volna a képzelőerő és eredetiség, akinek a gondolkodása és véleménye olyan önálló lett volna, mint Szilárd Leóé. Amikor ezt mondom, kérem, gondoljanak arra, hogy Albert Einsteint is jól ismertem. ” (Wigner Jenő)

Szilárd Leó Budapesten született 1898. február 11-én. Gyenge fizikumú, sokat betegeskedő gyerek volt, így eleinte az édesanyja tanította odahaza. A budapesti VI. kerületi Reálgimnáziumban tette le az érettségit, majd beiratkozott a Műegyetemre. Tanulmányait a világháború kitörése miatt félbe kellett szakítania, és az osztrák-magyar hadseregben mint hivatalnok teljesítette katonai szolgálatát A Tanácsköztársaság idején a forradalmi ifjúsági mozgalomban propagálja közgazdasági reformeszméit, ezért annak leverése után 1919 decemberében emigrál. Eredeti elképzelése alapján elektromérnök szeretett volna lenni, de a kibontakozó atomfizika magával ragadja és a berlini Műegyetemre iratkozik be. Doktori disszertációját Laue (1914-ben kapott fizikai Nobeldíjat) irányításával a termodinamika tárgykörében írta. 1929-ben lát napvilágot igen figyelemremétló dolgozata Entrópiacsökkenés termodinamikai rendszerben intelli-123