Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Eötvös Loránd

kora legjelentősebb vegyészeinek és fizikusainak (Bunsen, Kirchhoff, Helmholtz) előadásait hallgatja. Itt szerzi meg bölcsészdoktori diplomáját, melyet a pesti Tudományegyetemen is honosít. A Magyar Tudományos Akadémia 1873- ban levelező, 1883-ban rendes tagjává választotta, majd annak elnöki tisztségét 1894-től tizenhat éven át tölti be.

Eötvös Loránd a klasszikus fizika utolsó igazi mestere volt. Mind a kísérleti fizika, mind pedig az elmélet terén örök értékű felismerésekkel gazdagította a természetre vonatkozó ismereteinket, amelyek a huszadik század modem fizikájának ragyogó fényében sem halványultak el. Nevét híres gravitációs kísérletei tették világszerte ismertté. A később róla elnevezett Eötvös-ingával végzett kísérleteivel igazolta a súlyos és tehetetlen tömeg egyenlőségét. A tehetetlen tömeg egyszerű megfogalmazásban: a testnek az elmozdításával szemben tanúsított ellenállásának a mértéke. Kicsit fizikusabban: a tehetetlen tömeg a testre ható erő és a létrehozott gyorsulás hányadosa (ha ugyanolyan erővel hatunk egy nagyobb tömegű testre, érthetően kisebb lesz a kiváltott gyorsulás mértéke is). A másik, a súlyos tömeg fogalmát két tömeg kölcsönhatásából, a gravitációs vonzerő mértékeként definiáljuk (a test tömegének és a gravitációs gyorsulásnak a szorzata adja a test súlyát). E két tömeg egyenlőségét, ún. ekvivalenciáját Eötvös előtt senkinek sem sikerült kísérletileg igazolni, bár abból a jelből, hogy a szabadon eső tárgyak anyaguktól fúggetlenül azonos gyorsulással esnek, erre lehetett következtetni. A probléma horderejét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a göttingeni egyetem pályázatot írt ki ennek a feltevésnek az igazolására.

109