Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok - Magyar talentum (Dunaszerdahely, 1997)

Akik megérdemelték volna… - Eötvös Loránd

EÖTVÖS LORÁND

(1848-1919)

Ha egyszer megépítenék a magyar természettudósok panteonját, aligha kétséges, hogy a díszes csarnok főhelyén Eötvös Lorándnak, a fizika egyik legnagyobb alakjának a szobra állna. Amikor 1919-ben elhunyt, Albert Einstein, a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Szövetségének ülésén elmondott nekrológjában ily szavakkal jelentette be a szomorú hírt: „A fizika egyik fejedelme halt meg. ” Eötvös Loránd teljes életművet hagyott hátra, és személye, tudományos és emberi értékei iránt széles körű megbecsülést vívott ki magának.

Eötvös Loránd, a magyar szabadságharc évében, 1848. július 27-én született Budán. Apja, Eötvös József író, költő, államférfi, korának jelentős reformpolitikusa az 1848 áprilisában megalakult első alkotmányos magyar kormányban, a Batthyányi-kormányban mint vallás- és közoktatásügyi miniszter vállalt tárcát. A tekintélyes vagyonnal bíró arisztokrata család társadalmi és politikai hagyományai azt tették volna valószínűvé, hogy a dinasztia szépreményű sarja, az ifjú Eötvös Loránd is ezen a pályán keresi érvényesülését. Nem így történt. Korán hátat fordít a főúri életformának, és a természettudományi kutatásoknak szenteli életét. Kezdetben ugyan jogot tanul a budapesti egyetemen, de azt abbahagyja és Heidelbergben folytatja tanulmányait, ahol

107