Laszlovszky József: A magyar címer története. 2. kiadás - Pytheas (Budapest, 1989)

a főhelyről, és Ausztria tartományainak szimbólumai között szerepel. Ez azt sugallja, hogy Magyarország csak egy a birodalom által uralt sok-sok terület közül. Az osztrák császári cím felvételével elkezdődött vita hosszan húzódik, és az 1815-ös Bécsi Kongresszus után eredeti értelme is elvész: a megalakuló Szent Szövetség ismét átalakítja Európát, új helyzetben kell a címerek kérdé­sét tisztázni. A megszilárdult birodalom így engedélyezi a magyar kancellá­riának a régi, külön magyar királyi cím használatát. I. Ferenc politikáját jellemzi, hogy uralkodása alatt - a nemzeti érzés ki­bontakozásának kora ez - magyarországi pénzein, szinte minden pénzfajtán és címleten, eluralkodnak a kétfejű sasos címerek, a veretek többségén sem­milyen utalás nincs a magyar jelképekre. A vágásos-kettőskeresztes címer helyett legtöbbször három elemből összetevődő, a Habsburgokat, Ausztriát és Lotharingiát jelképező pajzs jelenik meg a kétfejű sas mellén. Ezért köve­telik újra és újra a reformországgyűlések a nemzeti címer használatát, és ek­kor válik az osztrák sas a gyűlölt önkény szimbólumává. A nemzeti jelképek politikai tartalmát jól érzékelteti az a megfogalmazás, amely V. Fcrdinánd trónralépését követően, az 1836-os országgyűlésen fog­lalta össze a rendek álláspontját. A címer kapcsán kifejtik, hogy »régente ... attól nem lehetett tartani, hogy Magyarország a római (német-római) biro­dalomhoz fog számíttatni, miután azonban a római birodalom a viszálkodá­­sok által megrázkódtatva, végre a harezok és szerencsétlenségek özönébe elenyészett, Felségednek dicsőült atyja pedig az ausztriai császárság örökös czímzetét magára és az uralkodóházra ruházta, hacsak törvényes független­ségünk minden igazi és külső jelei gyakorlatba nem vétetnek, megtörténhe­tik, hogy Magyarország is az ausztriai császársághoz tartozónak fog tekintet­ni. Nekünk tehát, kik a törvény és a különös kötések szerint függetlenek lé­vén, semmi más nemzetnek alávetve nem vagyunk, a jövőben is ügyelnünk kell arra, hogy ... öngondatlanságunk és az idő viszontagságai által a példák­ból gyakorlat, a gyakorlatból és a külső jelekből pedig olyan jussok, melyek törvényes függetlenségünkkel ellenkeznének, valaha ne vonathassanak, és így hazánk az ausztriai császárság alá ne vettessék.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom