Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)

Velde ívelt, mozgalmas, dinamikus formái nagyrészt a szecesszió irányzatához sorolhatók, de Olbrich és főleg Hoffmann alkotásai nagyon hamar elszakadtak a mesterkélt formakeresés irányzatától, a német Werkbund pedig, Muthesius haladó felfogásának hatására, már 1907-ben, közvetlenül megalakulása után is a fejlődés következő lépcsőjén állott. Hoffmann a bécsi műhely bútortermékeivel csakúgy a formai lehiggadás, a tárgyilagos (sachlich) irányzat megerősödését, s ezen keresztül a tiszta modern alkotások útját egyengette, mint a Werkbund számtalan művésze. Muthesius pl. a tipizálásra vonatkozó — kortársai által meg nem értett — elképzelésével szinte tovább jutott a racionális gondolkodás folyamatában, mint Loos, aki újításait még csak az egyedi darabra, termékre vonatkoztatta. Loos és a szecesszió polémiája azonban nemcsak ennek a két felfogásnak a híveire hatott, hanem annak a hatalmas tábornak a figyelmét is felhívta egy új szemléletre, mely még sokáig szemben állott mindkettővel, a szecessziós formaújítással csakúgy, mint a puritán vagy egyenesen radikális megújítással. A nagyközönség felfogása ugyanis szinte még soha nem maradt oly messze a haladás mögött, mint éppen ezekben az években. Loos szembehelyezkedett a szecesszióval, és szembekerült saját korának társadalmával, szembehelyezkedett a formaújítókkal, és ellenállásba ütközött azoknál, akik a régi, az akadémikus mellett álltak: a hatóságoknál, az új építésznemzedéket nevelő régi professzoroknál, s annál a hangadó társadalmi rétegnél, amely a bécsi belváros régi fényét úgy vélte fenntartani, hogy az új épületeket eklektikus formákba öltöztette.

Loos azokban az években járt Amerikában, amikor ott a gazdasági fellendülés az európaitól eltérő igények folytán létrehozta a magasház -- az irodaház, az áruház — új típusait. Amerikában ebben az időszakban már jogosan beszélünk típusról, különösen amikor a Sullivan által újrafogalmazott elv a funkció és forma összetartozásáról a haladó építészek körében elfogadottá vált. Sullivan pályafutásának tetőpontján állott, eszméi áthatották az új nemzedék legjobbjait, így pl. Frank Lloyd Wrightot. Az építészeti tömeg formája és a díszítőelem közötti kapcsolat tekintetében is termékeny vita folyt ez idő tájt Amerikában. Az ifjú Loos, még mielőtt működését megkezdte volna, ezt a felfogást szívta magába. Loos építészeti működésének fontos jellemzője, hogy ő az első építész Európában, aki a haladó amerikai építészet szelleméből merített, és annak — az európai formatradícióval szemben álló — racionalizmusát átvette. Ez a racionalizmus megnyilatkozik a funkcionális alaprajzban, az egyszerű tömeg- és térkialakításban. Még mielőtt Wright műveinek gyűjteményes kiadása hatott volna Európa alkotóira, Loos amerikai szellemben kezdi meg működését Bécsben.

Loos építészetének jellemző külső megnyilvánulása a zárt tömeg. Míg a haladó építészet a századforduló idején a funkcióhoz és a környezethez igazodó fellazított alakzatokat alkot, addig Loos mindig a tömbszerű befoglaló forma mellett tart ki. Lehet, hogy erőltetett magyarázat erre az apai kőfaragó-műhely szellemének hatása, de ha voltak ilyen kiinduló elképzelései, Sullivan építészete azokat nyilván még meg is erősítette. Tömbszerű tömegkialakításainál azonban nem dominál oly szigorú geometriai alakzat, mint pl. később Mies van der Rohe, gyakran Neutra vagy Breuer építészeténél. Épülettömbjeinek arányai, befoglaló formái nem mindig meggyőzőek. Épületeit a funkció kedvéért vagy