Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)

szák: Hoffmannét, van de Veldéét, vagy forduljanak Olbrichhoz, szegődjenek Riemerschmiedhez? Korunk igazán kulturált gyártmányainak a művészethez semmi közük sincsen. Azok a barbár idők, amikor a használati tárgyakat a műalkotásokkal elegyítették, végleg elmúltak. A XVIII. század érdeme, hogy a tudományt megszabadította a művészettől. A XIX. századnak is nagy fejezetet fognak szentelni az emberiség történetében: ekkor tisztították meg először az ipart a művészettől. Általános tiszta iparos kultúrára van szükség. „Ha az alkalmazott művészet hívei képeket festenének vagy utcát söpörnének, már megtaláltuk volna.”

Az építészek a régi stílusok reprodukálásával végleg hajótörést szenvedtek. Most utolsó mentsvárként az ún. Heimatstilhez folyamodnak. A nagyvárosokat kisvárossá, a kisvárosokat faluvá akarják alacsonyítani. De ez a naiv tettetés, a mesterséges visszacsavarás egy régmúlt kultúrfokra — nevetséges és méltatlan dolog. Nem szabad attól félni, hogy valakit nem-modernnek bélyegeznek, mert kitart a régi mellett. A régi építési mód megváltoztatása csak akkor jogosult, ha javulást biztosít. Régebbi korok ornamentikáját felcseréltük a tiszta anyagszerűséggel, és ezzel ragyogó cserét csináltunk. „Mert munka és anyag megérdemlik, hogy ne értéktelenedjenek el évente az új divatáramlatokban.”

A mesterkélt festőiességet el kell kerülni. A természet jól összefér egy rácsoshíd-szerkezettel, de kiveti magából a gótikus hídpilléreket és mesterkélt töréseket. A természet csak az igazsággal hangolható össze.

Megemlékezik a kötetben boos arról az iskoláról is, amit fiatal építészek és érdeklődők oktatására alapított. Amikor Otto Wagner katedrája megüresedett, Wagner néhány tanítványa felkereste Loost, és felkérte, pályázza meg a tanszéket. Loos meg volt győződve e kísérlet teljes reménytelenségéről, de a fiatalok bizalma erőt adott neki egy saját tanfolyam indításához. így keletkezett az Adolf Loos Bauschule. A tanítványok a különféle tanintézetek, egyetemek és főiskolák hallgatóiból kerültek ki. A Schwarzwald-féle tanintézetben tartott előadásain néha nyolcvan hallgató is összeverődött, mindenféle társadalmi rétegből. Az egyik bécsi főiskola tanára megtiltotta hallgatóinak a Loos-féle iskola látogatását, amire Loos így reagált: „Hálás vagyok neki, megszabadított az állhatatlanoktól.” Az oktatás három tantárgyra szorítkozott: belső térkialakítás, művészettörténet és anyagtan. Későbbre statikai és épületszerkezettani előadásokat is tervezett. Célkitűzésének lényege, hogy az alaprajz síkban való megoldását és a homlokzat öncélú kialakítását a háromdimenzióban való gondolkodás váltsa fel: Loos modern térművészetet oktatott. Keserűen jegyzi meg: „Csak kevés építész ért ma ehhez.” Loos a térművészet finomodását a klasszikus tradíciók továbbfejlesztésének tekinti. Ezt a tradíciót az emberiség — szerinte — éppen a klasszicizmus idején, a XíX. század elején hagyta el. A nagy építészeket egy gondolat vezérli: hogyan oldanák meg a problémát ma a régi rómaiak. „A főiskoláinkon tanított építészetfelfogással, mely letűnt stílusoknak a mi életünkre való alkalmazásából áll, illetve új stílus keresésére irányul, én saját tanomat helyezem szembe, a tradíciót.” — „A sok hamis tan következtében nem fogom megérni az igazság győzelmét. Hogy tanítványaim megérik-e, az ő erejüktől függ.” Loosnak ez az egy megadatott az életben: az építészeti igazság győzelmét még megérte. A díszítés bűn című írása 1908- ban keletkezett. Az erkölcsi tudatra ébredt ember, ha tetoválja magát: vagy bűnöző, vagy