Kubinszky Mihály: Adolf Loos - Architektúra (Budapest, 1967)
Irodalmi tevékenysége Loos írásait két kötetben gyűjtötték össze. 1897 és 1900 között megjelent cikkei Ins Leere gesprochen (A pusztába kiáltott szó) címen 1921-ben jelentek meg könyvalakban. A kiadásra francia cég vállalkozott, mely nem törődött azzal, hogy Loos erős támadásokat intéz a szecesszió időközben elismert nagy művészei, főleg Josef Hoffmann építész ellen. A második kötet 1931-ben Innsbruckban látott napvilágot, s az 1900 és 1930 között megjelent cikkeket tartalmazza. Címe — Trotzdem (Mégis) — Nietzsche hangzatos idézetéből fakad: ,,Az, ami döntő, mégis bekövetkezik.” A két kötet címe szinte meghatározza az építész akkori szerepét: a kezdeti korszak eredménytelennek látszó próbálkozásait, és a minden nehézség ellenére mégis elért eredményt. Az első kötet dolgozatainak többsége az 1898. évi világkiállítás alkalmából jelent meg vasárnaponként a bécsi Neue Freie Presse című lapban. Ezekben az írásokban az osztrák kulturális élet konzervatív voltát, az osztrák ipar technikai elmaradottságát, a hangadó művészek akadémikus felfogását, az öncélú művészetet, az alkalmazott művészeteknek a használhatóságtól és célszerűségtől való elszakaaoítságát ostorozza. Felfogásának radikalizmusa nemegyszer túlzásokba ragadja, ami viszont támadó helyzetének ismeretében teljesen érthető. Csak éles polémiával tudta gondolataira felhívni a figyelmet. A két kötet nem tartalmazza Loos valamennyi írását. Előadásainak lenyomatai, külföldi lapok részére saját alkotásairól írt beszámolói és magyarázatai, fennmaradt egyéb írásai egészítik ki ezt a két kötetet, melyek rövid ismertetésével Loos gondolatvilágának lényegét vetíthetjük magunk elé. Mondanivalójának lényegét néhány idézet köré csoportosítva kíséreljük meg tömören és kivonatosan visszaadni. Mivel a gyűjteményes kötetek a cikkeket megjelenésük időrendi sorrendjében közlik, a különféle témák többször is előkerülnek. Az áttekinthetőség és az ismétlések elkerülése érdekében a különböző cikkek tartalmát több helyütt összefoglaltuk, s elsősorban írásainak szellemét igyekeztünk érzékeltetni. A lakberendezés, bútorépítés, belső térkialakítás célszerűsége Loos korai írásainak — s így az első kötetnek — legfontosabb mondanivalója. Magáról az építészetről itt még tulajdonképpen kevés szó esik, legfeljebb közvetve utal erre is. Élesen támadja a nemrég alakult bécsi szecesszió művészeti eredményeit. Szerinte nem örülhet senki annak, hogy új, dekoratív művészetet sikerült alkotni. Az új, dekoratív művészet szöges ellentétben áll azzal a klasszikus gondolkodással, mely a kulturális élet sok területén megnyilvánul,
