Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
16. Szakszervezeti mozgalom
zsákmányoltak társadalmi tudatának fejlődését segíti és ez meggyorsítja az öröknek hitt és hirdetett uralmuk pusztulását. A legrégibb múlttal a gyár férfi énekkara rendelkezett. Működésük az 1930-as évekig vezethető vissza. A kórus létszáma ezidőtájt 30—40 fő volt. Műsorukban többek között Beethoven, Mozart, Liszt, Bartók és Kodály művei is szerepeltek! A dalosok több hangversenyen léptek fel és a Zeneakadémián is szerepeltek. A zenekar szerepléséről ez idő tájt csak annyit tudunk, hogy egy alkalommal zenekarunk látta el a kíséretet Gyurkovics Mária, az Operaház művésznőjének énekszámaihoz. A képzőművészet iránti érdeklődés és aktív működés üzemünkben szintén szép múltra tekint vissza. A „Siemens közlemények” 1943 májusi száma arról ad hírt, hogy amatőr képzőművészeti és iparművészeti kiállítást rendeztek 1942 nov. 2—7 ig. A tudósítás azt is elmondja, hogy a kiállítók nagy fejlődésről tettek tanúságot. Ebből — úgy gondoljuk, hogy megelőzően is volt már kiállítás. Ebben az időben rendszeres filmvetítéseket is tartottak a gyári moziban, amelyek mindig szerdán délután voltak. 1944 januárjában gyári könyvtár és olvasóterem nyílt, az addig különböző osztályokon, szerény keretek között működött könyvkölcsönzők helyett. A könyvtárat egyéni adományokból hozták létre. A felszabadulás előtt a gyár csaknem minden rendezvénye a mai orvosi rendelő helyén álló kultúrteremben folyt. Ehhez tartozott a gyári kantin, amely az alagsorban nyert elhelyezést. Lényegében alig különbözött egy kocsmától, ahol sört, bort és egyéb italokat mértek. A visszaemlékezések szerint elvétve közös kirándulásokat is szerveztek, egy-egy alkalommal hajókiránduláson voltak Leányfalun és Visegrádon. Legemlékezetesebb kirándulást 1936 —37-ben rendezték, amikor Bécsbe vitték a gyár néhány régi dolgozóját. Az előbbiek során felvázolt — bizonyára hiányos — visszapillantás után most megkíséreljük a felszabadulás utáni, jóval tartalmasabb kulturális életünk összefoglalását. A főváros, majd hazánk felszabadulása és a háború végakkordjai a legteljesebb nyomor közepette érkeztek el. A Párt az éhező, fázó és romokban heverő ország újjáépítésére hívta fel a nemzetet. Már ekkor az egyes elmék a szellem művelésének megújításán gondolkoztak. Születendőben volt a szocialista kultúra. Népünk a szocializmus jelszavát írta zászlajára és jól tudta, hogy a szabadság és jólét megteremtése elképzelhetetlen a szellem megújhodása nélkül. El kellett törölni a tudatlanságot, mindenki számára elérhetővé kellett tenni a tudást, amely eddig a kiváltságos osztályok privilégiuma volt. A nagy feladatok elvégzésének eredményeképpen színházak, hangversenytermek, múzeumok ajtajai tárultak ki a munkásezrek előtt. — Közben a művelődés üzemi házai gombamód kezdtek szaporodni, új színfolttal gazdagítva az utcákat és tereket. így került sor 1949-ben a mi kulturális létesítményünk, a Villamosgép- és Kábelgyár Művelődési Házának építésére. Mielőtt ennek történetét és az itt folyó munka áttekintését adnánk, vissza kell lépnünk egyet, hogy a felszabadulás utáni kulturális munka kezdeteiről is megemlékezzünk. 1945—46-ban a gyárban még nem beszélhettünk kulturálismunkáról, mert a vállalat nagy károkat szenvedett épületekben. Az 1947-es év az, amely egyszerre meghozta dolgozóinknak a művelődés iránti komoly igényeit. Elsőnek a régi múltú férfi kórus alakult újjá. Kezdeti nehézségek után 1949-től már eredményesnek mondható a működése és 1953-ban érte el fénykorát. Ekkor 60 taggal működött és megkapták az első formaruhát. A legtöbb és legsikeresebb szereplések is erre az időszakra esnek. A Gellért-szállóban, a MOM-ban többször szerepeltek, de voltak sikeres vidéki szerepléseik is. 1957 táján — belső bajok miatt — akar feloszlóban volt, de ismét átszerveződött és kialakult egy 40 fős törzsgárda. A dalosok új darabokat tanultak be, három éven keresztül ismét jól működtek, de azután a férfikar gyors hanyatlásnak indult, jórészt azért, mert fiatal tagjai nem voltak ; 1960 novemberében feloszlott. A gyári szimfonikus zenekar is működött, de nem volt hosszúéletű. 1947-ben alakult, de 1951- ben megszűnt. Ma már nehéz lenne kideríteni, miért, pedig jól és hasznosan működtek. A 30 tagú együttes olyan művek tolmácsolásával is dicsekedhetett, amint Rossini népszerű nyitányai, Wagner „Tannhäuser” operájának nyitánya és a vendégek bevonulása, valamint Csajkovszkij „1812” nagyszabású műve. 470
