Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
8. Szürkevasöntödénk tíz éve és szerepe a Villamosgép és Kábelgyár fejlődésében
SZÜRKEVASÖNTŐDÉNK TÍZ ÉVE ÉS SZEREPE A VILLAMOSGÉP- ÉS KÁBELGYÁR FEJLŐDÉSÉBEN PATAKI EMIL Gyártmányaink összes anyagértékének 9,5%-a szürkeöntvény, a súlyra vonatkoztatott arány pedig 13%. A mintaféleségek száma kb. 6000. A vállalat készárui túlnyomórészt kooperációs cikkek, tehát általában külső vállalatok készáruiba kerülnek beépítésre. A szoros határidők különösen export vállalásoknál, a több szinten bekövetkező késések, tévedések miatti késő igénylések, a nagy anyagkészletek elkerülésére irányuló munka mind amellett szólnak : helyes volt az a törekvés, hogy a vállalat szürkeöntvény igényeit saját vertikalitásban biztosítsa. Sajnos, számokkal nehéz értékelni, hogy népgazdaságilag milyen előnyt jelent - egy olyan jellegű vállalat esetében, mint a mi vállalatunk egy saját öntöde. Ma azonban már kellő tapasztalat áll ennek igazolására az elmúlt évekből, 20 25 külső öntödében levő rendeléseink saját öntödénkre történő fokozatos átterhelése révén. Még 1959-ben a 140 napos készlet mellett is állandó öntvényhiánnyal küzdöttünk ; ma már látjuk, hogy 100 napos készlettel is ideális állapotot teremthetünk. Megfelelő szervezéssel, a gyártásban típusidőszakok bevezetésével, stb. természetesen ez is tovább csökkenthető. Számos további előny is könyvelhető a saját öntöde számlájára. Ezek közül kiemelendő az öntödében létesített előnagyoló műhely által elért átfutási-időcsökkenés pl. a forgógépgyártás területén, továbbá a fajlagos öntvényfelhasználás állandó csökkenése, többek között a falvastagságok és a selejt csökkentése révén. 1 1) Az öntöde létesítése Az öntöde távlati képe a szabadtéri öntvénytárolóval ' Az öntöde létesítésének gondolata 1951-ben született, a tervezés még ez év március hó 13-án, az építkezés pedig 1952. március 20-án indult be. 1952 november 17-én az első csapolással megtörtént az öntöde ünnepélyes átadása, bár az öntödének ekkor még tetőzete sem volt. A beruházás — kellő tapasztalatok hiánya melletti — irreális erőltetése természetesen megbosszulta magát, mert szinte egyetlen berendezés sem volt * megfelelő : a konveyor csak 1957-ben, a monorellpálya csak 1960-ban került üzembe, a központi porelszívó pedig 1962. év végén. A kivitelezés határidőit, de minőségét is befolyásolta, hogy a munkákat az öntöde üzemeltetése közben kellett elvégezni. Közben a tervezés alapfeltételei is helytelennek ; bizonyultak és menet közben kellett a terveket vált toztatni és kiegészíteni. (Öntvény egységsúlyok, évi darabszám, stb.) r'
