Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
7. Villamos kemencék
határ, ameddig a légkavarás még célszerű 700 — 750 C. Alumíniumhőkezelés esetén a sugárzással történő hőátadás háttérbe szorulását az alumínium kis hőelnyelési tényezője okozza, mert míg az acél hőelnyelési tényezője 3—4, az alumíniumé csak 0,6 0,8. Az üzemeltetés folyamatos vagy szakaszos volta is lényeges szempont a típus eldöntésénél. A folyamatos üzemű nehézfalazatú, ill. a szakaszos üzemű künnyűfalazatú kemencék helyes alkalmazása energetikai szempontból nagy fontossággal bír. A nehéz-, ill. könnyűfalazat befolyása főként a tárolt hőmennyiség nagyságában jut kifejezésre. Minél erősebb a szigetelés, annál kisebb az üresjárási veszteség, de annál nagyobb a tárolt hőmennyiség. Szakaszos üzemű kemencéknél a gyengébb szigetelés gazdaságossága a következő meggondolásból tűnik ki: Ha az üzemidő viszonylag rövid és két kemence közül az egyiknek a felfűtési ideje pl. 4 óra (nehéz falazatú), a másiké pl. 2 óra (könnyű falazatú), akkor az első kemence tárolt hője jóval nagyobb lévén, több energiát fogyaszt mint a második, jóllehet ez utóbbi üresjárási vesztesége nagyobb. A diagramban egy nehéz- (a) és egy könnyűfalazatú (b) kemence teljesítmény- és hőmérsékletgörbéi vannak felrajzolva. (Lásd 285. oldali ábrát). Jól látható, hogy a könnyűszigetelésű kemencének rövidebb a felfűtési ideje, viszont nagyobb az üresjárási vesztesége. A fenti ábra a kétféle hőszigetelés hatását mutatja az energiafogyasztásra. A teljesítménygörbék alatti területek a fogyasztással arányosak. A nehézszigetelésű kemence többletfogyasztását a „c” görbe mutatja. A két kemence teljesítmény felvétele a t, időpontban egyenlő. 1^1
