Keller Ferenc (szerk.): A Villamosgép- és Kábelgyár 50 éve és szerepe a magyar villamosipar fejlődésében 1913-1963 (Budapest, 1963)
7. Villamos kemencék
cét, majd a betétanyagot is fel kell hevíteni. A jellemző ún. átmeneti függvény azt mutatja, hogy a hőmérséklet csak bizonyos idő, a Ti, holtidő múlva kezd emelkedni. A T időtartamot időállandónak nevezzük. Az időállandó egyenesen arányos a felmelegítendő tömeggel, fordítva arányos a fűtőteljesítménnyel, a holtidő viszont annál kisebb, minél jobbak a hőátadási viszonyok a felhevítendő tömeg és a fűtőtest között. Csak olyan kemenceberendezés szabályozható jól, ahol a holtidő kicsi, az időállandó pedig nagy. Th : T = 1 : 10 viszony esetén egyszerű szabályozási mód is jó eredményt biztosít, 1 : 1 viszony esetén a kemence csak nagyon komplikált módszerekkel szabályozható jól. Villamos kemencékholtidejének és időállandójának szokásos értékei: Ti, T kis kemencék (kb 20 kW-ig): 0,5 1 perc 5—15 perc nagy kemencék (20 kW felett): 1 3 perc 10 20 perc A kemencéknél általánosan alkalmazott hőmérsékletszabályozási módoknál a hőmérséklet érték két határérték között ingadozik. Ezért ezeket a szabályozási módokat „kétállású”, vagy kétpontszabályozásnak, az alkalmazott szabályozókat pedig kétpontszabályozóknak nevezzük. A „ki-be” szabályozás legegyszerűbb és legelterjedtebb hőmérsékletszabályozási mód. A szabályozó mindaddig bekapcsolva tartja a fűtőteljesítményt, míg a kemencehőmérséklet a beállított hőmérsékletet el nem érte. A beállított hőmérsékleten a szabályozó a fűtőteljesítményt kikapcsolja. A szabályozás lefolyását a fenti ábra mutatja. r° C* / atb h h A holtidő befolyása a hőmérsékletingadozás nagyságára Szimmetrikus és aszimmetrikus hőmérsékletingadozás Fűtő telj. b
