Gyurcsekné Philipp Clarisse (szerk.): Védjegy kiállítás (Budapest, 1997)
A védjegyek lajstromozását a megelőző jogszabályok is lehetővé tették, az új szabályozás a védjegyjogi oltalmat - tehát a kizárólagos jogot - csak a lajstromozott védjegyek számára biztosította. A lajstromozatlanul használt jelzésekkel kapcsolatos jogsértés csak egyéb - polgári jogi, tisztességtelen verseny elleni - jogszabályok alapján volt orvosolható. Védjegyoltalmat csak gazdasági tevékenység folytatására feljogosított vállalat, szövetkezet vagy egyéb szén', együttes védjegyet pedig ezek jogi személyiséggel felruházott szervezetei szerezhettek. Együttes védjegy szerzésének előfeltétele volt az is, hogy a szervezethez tartozó, használatra jogosult vállalatok árui közös jellemzővel rendelkezzenek és a védjegyet a szervezet ellenőrzésével használják. A hagyományos szó- és ábrás védjegyeken kívül lehetséges volt egyéb megjelölések lajstromozása is, amelyeket a korszerű technika segítségével megkülönböztetés céljából alkalmaztak. A védjegyek lajstromozásával, az oltalom megújításával és megszűnésének megállapításával, törlésének elrendelésével, a használatbavétel lehetőségének megállapításával és a védjegyek nyilvántartásával kapcsolatos ügyek az Országos Találmányi Hivatal hatáskörébe tartoztak. A törlési, a használat elmulasztása miatt történő megszűnés megállapítására irányuló és a nemleges megállapítási eljárásban az Országos Találmányi Hivatal háromtagú tanácsban járt el. A Hivatal döntései ellen fellebbezni nem lehetett, de határozatának megváltoztatása érdekében a Budapesti Fővárosi Bírósághoz lehetett fordulni, amely a nemperes eljárás szabályai szerint járt el. Forrás: Bognár Istvánná dr.: A védjegy és ipari minta oltalom 75 éve, in: A magyar iparjogvédelem 75 éve, Budapest, 1970 12
