Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 5. A magyar vasutak hőskora
az áruszállítás céljaira. A gyorsposta azonban csak két viszonylatban közlekedett: Budáról Bécsbe 30 óra alatt, Pozsonyból Bécsbe 6 óra alatt ért el. A postaszekerek is csak nyolc irányba indultak; közöttük volt olyan, amelyik csak kéthetenként. A társzekér útja Budáról Bécsbe két és fél napig tartott. A rossz utak, a közbiztonság hiánya és nem utolsósorban a nemesi előjogok azonban a posta kifejlődé5.2. ábra. Postakocsik keserves útja az első vasutak idején sét is akadályozták (5.2. ábra). Lassúsága, megbízhatatlansága és drágasága ellen is sok volt a panasz. Megtörtént például, hogy a kanizsai földesúr órákig váratta a postakocsit a révnél, „nem nézve ezt többre akármilyen más vásári vagy szalonnás szekérnél”. A közúti közlekedés mellett az ország közlekedésében a folyami hajózás jelentős szerepet töltött be. A 18. század végén és a 19. század elején a forgalom egyik fő iránya Magyarország-Ausztria, a másik Erdély—Horvátország. A hajózás elsősorban a Duna, azután a Tisza, Maros, Száva és a Kulpa (Kupa) folyó természetes vizein bonyolódott le; a legfontosabb árucikkek a só és a gabona, mellettük a dohány, kender és gyapjú voltak. A 18. század végén alakult meg az első magyar hajóstársaság, amely a Dunát és a Tiszát összekötő Ferenc-csatornát 1802-re építette meg és adta át a forgalomnak. A korai gőzhajózási kísérletek a Dunán mint az előzőekben említettük még nem vezettek gyakorlati eredményhez. Mielőtt a Dunagőzhajózási Társaság hajói a rendszeres forgalmat 1831-ben megkezdték volna, a hajókat lefelé, „völgymenetben” ereszkedéssel, úsztatással továbbították, felfelé, „hegymenetben" pedig a partról vontatták, néha egyesével, de legtöbbször háromnégy hajót egy csoportban (5.3. ábra). Külön kötél és lovasdereglyék is tartoztak a csoporthoz, amelyek a kötelet és a lovakat vitték át az egyik partról a másikra, ahogyan a vontató út kívánta. A vontatást az istállógazdák irányították. Legelöl egy lovas haladt, aki a vontatóutat derítette fel. Ezzel a keserves módszerrel amely egész falvak szegény népének adott megélhetést — az utazás és a szállítás bizony igen lassú volt. Például lefelé, Linzből Pestre 14 napig tartott az út, de felfelé, Pestről Pozsonyba már 3—4 hétre is szükség volt ha minden jól ment. Mert sok függött az időjárástól, az évszaktól is. Az elhanyagolt, szabályozatlan folyók gyakran kiáradtak, és inkább közlekedési akadályul, mint közlekedő útként szolgáltak. A vizek partjai sok helyen alig voltak hozzáférhetőek, a kiépített kikötők és a kikötőhelyekhez vezető utak is jórészt hiányoztak. A Tisza ebben az időben még teljesen szabályozatlan, a korábban épült Béga-, valamint a Ferenc-csatorna pedig rövid idő múltán rendkívül elhanyagolt állapotba került. A gőzhajózás megindulása előtti időkben a dunai hajózásnak főleg két nagy akadálya volt. Délen a Vaskapu szirtjei jórészt elzárták a keleti államokkal való összeköttetést, északon pedig Bécs árumegállító joga nehezítette a nyugati országokkal a kereskedést. E nehézségek ellenére a Duna volt a gőzhajó és a vasút előtti idődben Magyarország egyik fő forgalmi ütőere. Az elmondottak alapján érthető, hogy a magyarországi reformkor vezetői miért tették a feudális kötött-70 5.3. ábra. Hajóvontatás a 19. század elején
