Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 3. A gőzgéptől a gőzmozdonyig
3.23. ábra. Hackworth „Royal George" mozdonya 16. kép. Robert Stephenson „Lancashire Witch" mozdonya (1829 évi eredeti ábrázolás) során is sok. nehézséget kellett leküzdeni - és nem csak műszaki jellegűeket. Komoly gondokat okozott a vasútvonal környékén a lakosság ellenállása is; Stephenson mérnökeit, akik a terepet felmérték, felbérelt csavargókkal elfogatták, a vadőrök pedig rájuk lövöldöztek, úgyhogy gyakran éjszaka kellett dolgozniuk. 1829-ben Stephenson vezetésével az építés már a befejezéséhez közeledett, amikor a vontatás kérdésében az igazgatótanács — noha előzetesen tanulmányoztad például a Stockton Darlington Vasút üzemét is — még mindig nem tudott dönteni: lóvontatásra vagy gőzüzemre rendezkedjen-e be? A vezetőség többsége a kipróbált és „biztos” lóvontatás mellett volt. Akadt olyan javaslat is, hogy az ugyancsak ismert és bevált kötélvontatást honosítsák meg. felosztva a vonalat 21. kb. 1,5 mérföld hosszú szakaszra. Mindegyik szakaszra stabil gőzgépeket telepítettek volna. Végül is Rastrick és Walker mérnökök jelentése alapján akiket újabb tanulmányutakra küldtek az iparvasutak eredményeinek értékelésére — az a meggyőződés alakult ki. hogy a várható nagy forgalmat lóvontatással nem lehet lebonyolítani, ezért csak stabil gőzgépek vagy gőzmozdonyok jöhetnek szóba. A kérdést Stephensonnak egy ügyes manővere vitte dűlőre. Kicsikarta a vasúttársaságtól, hogy new-castle-i gyárából egy mozdonyt rendeljenek és állítsanak üzembe az építkezési anyagszállítások céljára. A mozdony kitünően bevált, és a részvényesek saját szemükkel győződhettek meg a gőzmozdony használhatóságáról. Ily módon végre megszületett a döntés, hogy a vasutat gőzmozdonyos üzemre fogják berendezni. A végső kérdés most már csak az volt, hogy kitől, milyen gyárból, milyen gőzmozdonyokat rendeljenek. Ebben az időben már több angliai gépgyár foglalkozott mozdonyok építésével, vagy legalábbis készült rá, hogy áttérjen erre az új üzletágra. A neves mozdonyszerkesztök sorában kell megemlíteni Timothy Hackworth (1786—1850) nevét, aki George Stephenson szülőfalujában, Wylanban volt kovácsmester, majd a Stockton Darlington Vasút Shildonban lévő műhelyének vezetője lett. Már 1813- ban segített Hedleynek a „Puffing Billy” megépítésében. később pedig saját mozdonyokat is szerkesztett. 1827-ben a Stockton Darlington Vasút részére megépítette „Royal George" nevű mozdonyát (3.23. ábra), melynek nevezetessége a három kapcsolt kerékpár volt. Elég lassan mozgott, de igen nagy tömegű vonatokat volt képes továbbítani. Stephensonék is számos újabb mozdonyt építettek 1824-ben alapított gyárukban. Robert Stephenson, a gyár vezetője is készített 1828-ban egy saját tervezésű mozdonyt, a ,,Lancashire Witch"-et az angliai Bolton és Leigh iparvasút számára (16. kép). A „Witch”-en (boszorkány) a kívül, ferdén elhelyezett két gőzhenger az első kerékpárt hajtotta; a jármű laprugókkal támaszkodott a két kapcsolt tengelyre. így hát a Liverpool Manchester Vasút vezetősége valóban többféle mozdony közül választhatott. Elogy eldöntsék a kérdést, elhatározták, hogy 500 fontos pályadijat tűznek ki a legjobb gőzmozdonyra, mely a kiírt feltételeket teljesíti. E feltételek többek között — előírták, hogy a mozdony legfeljebb 6 tonnás tömege esetén legalább 20 tonnát legyen képes vontatni. 16 km h sebességgel; ha a gép tömege 5 tonnánál kisebb, elegendő, ha 15 tonnát képes vontatni. Lényeges kikötés volt az is, hogy a mozdony a saját füstjét hatásosan eméssze el. (íme: az egyik legkorábbi környezetvédelmi előírás!) Számos pályázó készülődött a szenzációs eseményre. melyet 1829. október 6-án a Liverpool Manchester Vasúton, a Rainhill melletti 2,7 km hosszú, sík pályaszakaszon rendezett verseny keretében bonyolítottak le. A kitűzött határidőre azonban végül is csak négy gőzmozdony készült el: George és Robert Stephenson-39
