Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Évszázadunk vasútja - 13. A vasút alkonya?
dern, sokkal teljesítőképesebb gépjármű váltotta fel. Ehhez járult a repülőgép, amely a levegőóceánt hódította meg a közlekedő ember számára, meg a csővezetékes szállítás, amely a folyékony és gáznemű áruk továbbítására a leggazdaságosabb mód. A vasút a nagy utas- és árutömegek közepes és nagyobb távolságra történő gyors és megbízható mozgatásában bizonyult a leghatékonyabbnak; nélküle egészen biztosan bekövetkeznék a közlekedés teljes csődje. A vasút nélkülözhetetlenségének legfőbb bizonyítéka azonban az a tény, hogy a világ számos országában. vasúttal kevésbé ellátott térségében a közúti motorizáció évszázadában is új vasútvonalak épülnek. Ennek kimagasló példája a Szovjetunió vasúti közlekedése. A világ legnagyobb területű (22 402 200 km2) országában ma és a belátható jövőben is a vasút játssza a vezető szerepet. A cári Oroszországtól a szovjet hatalom fejletlen vasúti közlekedést örökölt. A hálózat hossza 1913-ban 58 500 km-t tett ki. mely mintegy két és félszeresére növekedve, kereken 144 900 km hosszú lett (1985). miközben nemcsak két világháború óriási pusztításait állították helyre, hanem példátlan méretű műszaki fejlesztést is végrehajtottak. A Szovjetunió hatalmas területének szinte minden fontos pontját nagy teljesítőképességű vasúthálózat kapcsolja össze. Ez a hálózat a Föld vasúthálózatának mintegy 12%-át teszi ki, de teljesítményei a világon a legnagyobbak. A Szovjet Vasutakat évente 4,2 milliárd utas veszi igénybe, akiknek szállításához 374 milliárd utaskilométer teljesítményre van szükség (összehasonlításul: az Egyesült Államok vasutainak utasszáma ennek alig egytizede, 300 millió fő, az utaskilométer pedig kb. egyhuszada, 19 milliárd). Az áruforgalomban a Szovjetunió vasutai 3700 milliárd árutonna-kilométert teljesítenek évente, s ezzel 4 milliárd tonna árut juttatnak el rendeltetési helyére. A szovjet hálózat 1 kilométerén évente átlagosan 27 millió tonna áru áramlik át, kb. ötször annyi, mint az Egyesült Államokban és tízszer annyi, mint Magyarországon (1985). A szovjet állam vezetése már kezdettől kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a vasutak fejlesztésének. A pályákat nagy teherbírású felépítménnyel újították fel, a fővonalakat kétvágányúsították, korszerű vontató és vontatott járműparkot teremtettek, a 30-as években az egész kocsiparkot légfékkel látták el. bevezették az önműködő jármükapcsoló készüléket. 1956- ban, 110 évi gyártás után bocsátott ki a szovjet járműipar utoljára gőzmozdonyokat. Ma a vontatási feladatok kb. 60%-át villamos, a többit dízeljármüvek látják el. 1961-ben, amikor a Moszkva- Bajkál vonal utolsó szakaszának villamosítása is befejeződött, a Moszkva- Irkutszk vasútvonal 5470 km-ével a világ leghosszabb villamosított vonala lett. Egyes vonalakon az engedélyezett legnagyobb sebesség 120—160. a Moszkva- Leningrád vonalon 200 km h. Korszerű jelző-, biztosító- és vezérlőberendezések, a számítástechnika, az automatizálás eszközeinek és módszereinek egyre szélesebb körű felhasználása jelzi a Szovjet Vasutak fejlesztésének legújabb irányait. A Szovjet Vasutak legnagyobb szabású fejlesztése, az „évszázad építkezése” volt a Bajkál—Amúr Vasút (BAM) létrehozása, melynek forgalmát teljes 3145 245 13.4. ábra. Amerikai AMTRAK gyorsvonat
