Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Évszázadunk vasútja - 12. Vasút a városokban
közepére a három város lakosainak száma mintegy 180 000 főt tett ki. Pest-Buda iparának, kereskedelmének fejlődése, a lakosság számának növekedése az 1830-as évektől támasztott nagyobb igényeket a városi közlekedéssel szemben. Sok európai nagyvárost megelőzve, az első menetrendszerű pesti omnibuszjáratok 1832-ben nyíltak meg. A két vállalat közül az egyiknek kocsijai a Lánchíd (ma: Roosevelt) tértől, a másiké a Gizella (ma: Vörösmarty) tértől közlekedtek a Városligetig, a Király (ma: Majakovszkij) utcán át (12.1. ábra). Ugyanebben az évben Budán is megindultak az első omnibuszjáratok. A következő évtizedekben a nagy vidéki városok is szert tettek erre a közlekedési eszközre (Sopron, 1847, Szeged 1857, Miskolc 1862, Debrecen 1863). Az omnibusz-közlekedés gyorsan fejlődött: 1860-ban Pest-Budán már sok kisvállalkozónak mintegy száz 10—14 ülőhelyes kocsija járta az utcákat. Az omnibusz a század második felének igen népszerű, 6—10 krajcáros, „demokratikus” közlekedési eszköze lett. 1868-ban megjelentek az emeletes omnibuszok is, 24 utas számára. A költők és dalszerzők is gyakran megénekelték. Arany János (1817— 1882) így emlékezik az „Epilógusában (1877): „Az életet már megjártam, Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’... Legfölebb ha omnibuszon.” Az omnibusz-forgalomnak ebben az idillikus korszakában a kocsik már sűrűn jártak, vígan pattogtak az ostorok, kivéve a Vár alagútját, ahol íme, a hazai csendrendeletek őse — hatóságilag tilos volt az ostorpattogtatás. Az 1860-as évek végén azonban versenytársa támadt a jó öreg pesti omnibusznak, először a lóvasűtban, majd még inkább a villamosvasútban. Ennek ellenére szívósan bírta a küzdelmet, sőt legnagyobb teljesítményét — mint a közúti vasutat nélkülöző városrészek tömegközlekedési eszköze — 1913-ban érte el, amikor már egyetlen nagyvállalat 160 kocsijával mintegy 14 millió utast szállított. Véglegesen csak 12.1. ábra. Omnibusz a pesti Király utcában 127. kép. Lóvasút New Yorkban (1855)
