Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Évszázadunk vasútja - 11. A korszerű pálya és állomásai
122. kép. A mai Budapest—Déli pályaudvar 11.19. ábra. A régi Déli pályaudvar (1861) a kereskedelmet szimbolizáló figurák, Bezerédi Gyula (1858- 1925) alkotásai. Ez utóbbiak a háborús években elkallódtak (121. kép). A Keleti pályaudvar megnyitása után a szerény külsejű Losonci pályaudvar teherpályaudvar lett (ma: Budapest Józsefváros). Megnyílt viszont az államvasúti dunántúli vonalak és a Déli Vasút vonalának metszéspontjában a Kelenföldi állomás (1884), amelyet napjainkban korszerűsítenek. A régi Déli pályaudvar helyén (11.19. ábra) pedig a fejszabadulás után új, modern pályaudvar épült (122. kép). A pályaudvarok azonban nemcsak új építészeti és építőmérnöki feladatot jelentettek; olyan középületekké váltak, ahol - a vasút tömegszállítási jellegének megfelelően mozgalmas, nyüzsgő élet, modern Bábel alakult ki. (Jellemzésül: a budapesti Keleti pályaudvaron ma évente mintegy 30 millió utas fordul meg.) Az utazási láztól izgatott, induló és érkező utasok, a búcsúzkodó kísérők, a szeretteikre várakozók forgatagát színesítő serénykedő vasutasok tevékenysége, a mozdonyok és szerelvények mozgása, a sokszínű árusító pavilonok mindez kezdettől egy sor kiváncsi érdeklődőt is a pályaudvarokra vonzott. Köztük persze olyanokat is, akik nem éppen tisztességes szándékkal lődörögnek a pályaudvarokon és környékén. Bár napjainkban a vasút már nem újdonság, még ma is sokan szívesen adják át magukat ennek a hangulatnak. A kisebb vidéki állomásokra is ki-ki sétálnak a helybéliek, hogy nézegessék a vonatokat és az utasokat, vagy éppen a jó hírű resti örömeit élvezzék. Nem csoda, hogy számos festő ecsetjét éppúgy megihlette a pályaudvar sajátos hangulata, mint soksok írót és költőt (123. kép). A pályaudvar nemcsak 222
