Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)

Új közlekedési eszköz születik - 2. A lóvasutak

7. kép.

A „Hannibal" a bécsi Technisches Museumban

A vasút egyik személykocsija, a Hannibal a világ legrégibb megmaradt vasúti járműve; formája a korabeli postakocsik megjelenését őrzi. Ma ritka múzeumi kincs (7. kép).

Korabeli feljegyzések szerint az érkezési és indulási időket pontosan betartották, s a vasút megbízhatóan működött.

Ausztria második lóvasútja, 1200 mm-es nyomtávolsággal, Prága—Lana között épült meg 1831-ben, 60 km hosszban, majd 1838-ban tovább építették Klicaváig (5 km). A vasút kezdetben kizárólag szén- és faküldemények továbbítására szolgált.

Mielőtt a gőzüzemi korszak beköszöntött volna, Ausztriáiban 262 km lóvasút volt üzemben, amelyek azután az évszázad második felében váltottak át a gőzvontatásra.

Európa más országaiban is épültek ez idő tájt lóvasutak.

Magyarországon a lóvasúttal 1827-ben kísérleteztek először — erről azonban egy későbbi fejezetben esik majd szó.

Franciaországban a Lyon környékén lévő bányavidék forgalmát segítették először a lóvasútak. A hálózat 1828—34 között épült ki. Először 1828. október 1-jén a Saint-Étienne—Andrezieux közötti 22 km-es vonal épült meg. Ezt követte 1832-ben a Saint-Étienne

és Lyon közötti 66 km-es összeköttetés (2.5. ábra), majd 1834-ben az Andrezieux- Roanne 68 km hosszú vonal. Az összesen 156 km-es hálózat egy részén kapott szerepet Franciaországban először — a gőzmozdony, 1829-ben. De ez már a gőzüzemű vasút történetéhez tartozik.

Amerikában — az angliai fejlődést követően — a 19. század első évtizedeiben került sor felszíni lóvasutak építésére.

Az első ilyen, kifejezetten helyi jelentőségű, iparvasúti vonal 1826—27-ben épült Massachusetts államban, Quincynél; mintegy 5 km hosszban kötötte össze a kőbányát a Neponset folyónál lévő rakodóval. Itt 5 láb (1525 mm) nyomtávolságot választottak. A pálya kőaljakon feküdt, amelyekre fa hosszgerendákat, majd ezekre laposvas síneket fektettek.

A második legrégibb vasutat Pennsylvaniában építette, csaknem egy időben, 1827-ben a Lehigh Canal and Navigation társaság a Lehigh folyónál. A 15 kmes fővonalból egy 9 km-es vonal ágazott le. A vasút a hegycsúcsról a folyónál lévő rakodóhoz vezetett. Az üzemet mint sok más helyen, ahol a felszíni viszonyok hasonlóak voltak — oly módon bonyolították le, hogy lefelé a rakott kocsik saját tömegüknél fogva gördültek, felfelé pedig lovak vontatták az üres kocsikat. Lefelé menetkor a vontató állatok az utolsó ko-19