Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
Új közlekedési eszköz születik - 1. A fa nyompályától a vaspályáig
1.4. ábra. Allen vagonja (1734) 1.5. ábra. Reynolds öntöttvas sínje 1.6. ábra. Curr-féle szögvas sin terhelés alatt hamar elkopott, szétroncsolódott. Sűrűn kellett tehát a hosszgerendákat és a talpfákat is cserélni. Ez nemcsak költséges volt. hanem gyakran a forgalmat is akadályozta. A ,.double way”, a kettős út valószínűleg ezen a bajon kívánt segíteni: a meglévő ..egyes út"-ra egy második hosszgerendapárt fektettek, amely a pályát megerősítette. Ezt a módszert a föld alatti fa nyompályáknál is alkalmazták. A fa nyompályák gy ors elhasználódásának megakadályozására egy másik ötlet is felmerült, már a 17. század végén. Különösen a meredekebb és az íves szakaszokon a nyompályát vékony kovácsoltvas lemezzel fedték be. Ez volt az úgynevezett „plate-way". Később öntöttvas lemezeket is használtak. Ugyancsak szokássá vált a hosszgerendák fából készült szegélyeit- amelyek a jármüvek pályán tartását szolgálták — szalagvasakkal védeni. Ezeket meglehetősen tökéletlenül. facsapokkal erősítették a helyükre. E javítások azonban nem váltak be; költségesek is voltak, és hamar tönkrementek. Széles körben nem is terjedtek el. A 18. század közepére a bányákban és a vashámorokban a nyompályás szállítást és annak műszaki eszközeit lényegesen továbbfejlesztették. Ralp Allen robusztus vagonja például már egészen modern benyomást tesz: vasból készült kerekeit belső tárcsával szerelte fel. amely a nyomkarimát képezte és a jármüvet kisiklás ellen jól biztosította. Köszállításra használták az angliai Bath mellett, az Avon folyó kikötőjében 1.4. ábra). Ugyancsak fejlett berendezésekről tanúskodnak Gabriel Jars leírása és ábrái a newcastle-i szénszállításról. ..Voyages métallurgiques" (Párizs. 1765) című müvében. E vagonoknak is nyomkarimás kerekei voltak. A fa nyompályán az irányváltoztatást fordítókoronggal oldották meg. A lényeges változás és a vas győzelme olyan esemény kapcsán következett be. melyet véletlennek is tekinthetünk. 1767-ben a shropshire-i grófságban lévő coalbrookdale-i vashámor is megérezte a gazdasági válságot. Váratlanul csökkent a vas iránti kereslet, az árak leestek, és a részvényesek a termelés csökkentésére gondoltak. Ekkor Richard Reynolds, a részvényesek egyike, aki egyben a szénbánya igazgatója is volt. azzal az ötlettel állt elő. hogy az eladatlan, heverő vaskészletet átmenetileg hasznosítsák: a vashámorba vezető, már felújításra szoruló fa nyompályára vasburkolatot helyezzenek. A javaslatot a részvényesek elfogadták azzal, hogy ha a kereslet ismét megnövekszik. az így „elfekvő" készletet fel lehet szedni és értékesíteni. Reynolds 10 cm széles. 3.2 cm vastag és 1.5 m hosszú, három lyukkal ellátott síneket öntetett, amelyeknek felületét homorúan képezték ki és ezeket szegezték rá a fa nyompályára 1.5. ábra . Az újítás nagyszerűn bevált: az újfajta pálya sokkal jobbnak bizonyult, mint elődje, mert biztosabb, tartósabb volt. és a kocsik még könnyebben gördültek rajta. A közönséges kerékkel készült kocsik nyomtartását a homorú kiképzés volt hivatva biztosítani. így azután az ideiglenesnek szánt megoldás véglegessé vált. és Coalbrook valamennyi nyompályáját ennek megfelelően korszerűsítették. Egy kortárs. Stevenson, aki meglátogatta a coalbrookdale-i vasgyárat, arról tudósít, hogy az első ilyen síneket 1767. november 16-án állították elő. és vasállványnak (..scantling of iron") nevezték. A Reynolds-féle megoldásnak is volt azonban hibája: a homorú sínfelület nem biztosította eléggé a kerekek vezetését, emiatt a kocsik gyakran kisiklottak. Ezen a hibán egy évtized múltán Benjamin John Curr segített. 1776-ban a norfolki szénbányában szögvas keresztmetszetű öntöttvas sineket készíttetett 1.6. ábra). Ezeket először a korábban is használatos hosszgerendákra erősítette (mint Reynolds a maga sínjeit), később azonban a hosszgerendákat teljesen elhagyta. Helyettük kb. 1 m távolságra fektetett kereszjgerendákat használt a szögvasak alátámasztására. így született meg a keresztgerendás vasúti felépítmény. Ez jól biztosította a sínek szükséges távolságát. 11
