Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 6. Kialakulnak a hálózatok
6.20. ábra. Irkutszk pályaudvara 6.21. ábra. A Transzszibériai Expressz (1902) kormánnyal a Transzszibériai Vasútból Karimszkoje állomáson kiágazó Mandzsúriái Vasút megépítésére. E vasút Harbinban (ma: Pinesiang) egyrészt Vlagyivosztok felé ágazott el, másrészt az orosz kormány által bérbe vett Port Arthurhoz (ma: Lüsun), a Sárgatenger fontos haditengerészeti kikötőjéhez vezetett. A Mandzsúriái Vasút megépültével, 1905-ben tehát megvalósult az európai Oroszország vasúti kapesolata a Távol-Kelettel. Az 1904—05. évi orosz japán háború azonban Port Arthur elvesztéséhez vezetett, ezért Oroszország az eredeti tervnek megfelelően a Transzszibériai Vasút Vlagyivosztokba vezető szakaszát nagy kerülővel, az Amur-folyó völgyében építette meg 1916-ra. Az ily módon elkészült vasút révén Moszkva és Vlagyivosztok között — kisebb-nagyobb vonalvezetési módositások után - a távolság 9277 km. A Transzszibériai Vasút mindmáig a világ leghoszszabb vasútvonala (6.22. és 6.23. ábra). Az első világháború előtti időkben Oroszország vasúti hálózata 58 500 km-re növekedett. Számos újabb vonalat építettek, nagyobb részben az ország európai területén. Közöttük különösen nevezetes az 1916-ban megnyitott Pétervár—Murmanszk vasútvonal. amely a világ legészakabbra fekvő jégmentes kikötőjébe, a Barents-tengerhez vezet. Európa vasúti hálózata az első világháborút megelőzően mintegy 350 000 km-t ért el. Nyugat- és Közép-E urópában a hálózatok szinte teljesen kialakultak. de keleten és délkeleten is megépültek a legfontosabb fővonalak (6.24. ábra). A megelőző fél évszázad alatt nemcsak a nemzeti hálózatok fejlődtek ki, hanem számos nemzetközi kapcsolat is létrejött. A kontinens valamennyi főváro108
