Czére Béla: A vasút története (Budapest, 1989)
A vasút győzelme - 6. Kialakulnak a hálózatok
Skandináviában először Svédország épített vasutat: 1851-ben nyíltak meg az első rövid, keskeny nyomtávolságú vasutak. Az első normál nyomtávolságú gőzüzemű vonalat 1856-ban adták át a forgalomnak. Állami költségen is építettek vasutakat, köztük a Malmőtől Lundig (16 km) és a Göteborgtól Jonzeredig (15 km) vezető vonalakat. Jelentős magánvasúti hálózat létesült, állami támogatással, nagyobbrészt normál nyomtávolsággal, de emellett sokfelé keskeny nyomtávolsággal is. A hálózat hossza az 1880-as évek elejére elérte az 1700 km-t, majd a századforduló után 13 000 km fölé emelkedett. Svédország gazdasági élete szempontjából különösen nagyjelentőségű a 475 km hosszú ércvasút, amely a Botteni-öböl partján fekvő Luleából a svéd norvég határig vezet és a Norvég-tenger partján lévő, mindig fagymentes Narvik kikötőig. A vonalat amely, átlépve az Északi-sarkkört, a maga idejében a világ legészakabbra fekvő vasútja volt 1903-ban adták át a forgalomnak. Nem sokkal Svédország után 1853-ban Norvégiában is hozzáfogtak az első vasút építéséhez, Robert Stephenson tervei alapján, angol tőkésekkel összefogva. 1854-ig elkészült a Christiania (ma: Oslo) és Eidsvoll közötti első norvég fővonal, 68 km hosszban. A vasútépítés az országban sajátos vegyes rendszer alapján történt: az állami tőke mellett a magántőkét is bevonták az építésbe, az egyes vonalak kiépítése céljából úgynevezett „Államvasúti érdekeltségi társaságot” alapítottak. A vasutak igazgatása azonban az állam kezében volt. Az 1870-es évek végén a norvég hálózat még csak 360 km-t tett ki, de 1910-re már megközelítette a 3000 km-t. Dánia, mely első vasútvonalával körülbelül egy évtizeddel megelőzte északi szomszédait, vegyes rendszerben építette meg vasutait. A Jylland-félszigeten és a Fyn-szigeten államvasutak, a többi nagy szigeten magánvasutak épültek. Az ország vasúthálózata az 1880-as évek elején körülbelül 1500 km-t tett ki, az 1910-es évek végére pedig elérte a 3500 km-t. Finnország — amely akkor mint autonóm nagyhercegség Oroszországhoz tartozott 1862-ben nyitotta meg első vasútvonalát Helsinki—Hámeenlinna között, 107 km hosszban, 1524 mm-es nyomtávolsággal. E vonal Riihimáki állomásától valósult meg 1870-ben a vasúti összeköttetés Szentpétervárig, az úgynevezett Finnországi Vasút. Ekkor a finn vasutak hossza kereken 450 km-t tett ki. Az első magánvasutat Hanko—Hyvinkää között létesítették utóbbi elhagyott állomásán létesült a finn Vasúti Múzeum. Az 1917-ben függetlenné lett Finnország államvasutainak vonalhossza a második világháború után kereken 6000 km-re növekedett. Kontinensünk délnyugati részén, a Pireneusi-félszigeten mint láttuk először Spanyolország épített vasutat. A Madridból a fontos tengeri kikötőkhöz vezető fővonalakból álló hálózat hossza az 1880-as évek elején kereken 5500 km-t tett ki, majd 1910-re elérte a 15 000 km-t. A vasutakat angol és francia magántársaságok létesítették, részben állami támogatással. Portugáliában az első vasút 1854-ben épült, Lisszabontól Carregadóig, 36 km hosszban. A hálózat részben államvasútként. részben magánvasútként, tehát vegyes rendszerrel létesült. Az 1870-es év végén hossza még alig haladta meg a 700 km-t, de 1910-re már megközelítette a 3000-et. Mindkét ország vasúthálózatának sajátossága, hogy - Oroszország mellett Európában egyedülállóan - széles, éspedig 1670 mmes nyomtávolsággal épült ki (már i844-ben királyi dekrétum határozta meg ezt a mértéket, 6 kasztíliai lábban jelölve meg a nyomtávolságot). Később egy sor eredetileg normál, 1435 mm-es pályát is széles nyomtávolságúra építettek át. A vasút legkésőbb Európa délkeleti részén, a Balkán-félszigeten terjedt el, azokban a gazdaságilag elmaradottabb, tőkeszegény országokban, ahol a természeti viszonyok, a magas hegyek is nagy nehézségeket támasztottak. Románia területén az első gőzüzemű vasút Észak- Dobrudzsában nyílt meg a Duna mellett fekvő Cernavoda és a Fekete-tenger partjánál lévő Constanta között, 1860-ban. A 63 km hosszú vonalat angol vállalkozók létesítették. E terület és a vasút az 1878. évi berlini szerződés alapján került Törökország birtokából Románia tulajdonába. Az első, román hatóságok által engedélyezett vonalat ugyancsak angolok építették a Duna-parti Giurgiutól Bukarestig, 1869-ben (70 km). Az első két évtizedben kizárólag magánvasutakat építettek, majd az 1880-as évektől az állam megváltotta őket; a további vonalak államköltségen létesültek. A magyar hálózattal a kapcsolat 1879-ben jött létre (Predeal és Orsóvá). Bulgária, mely közel ötszáz évig élt török uralom alatt, az 1878. évi berlini szerződés alapján nyerte el függetlenségét. Az ekkor létesült bolgár fejedelemség területén 1866-ban építtették meg a török hatóságok angol magánvállalkozókkal a 222 km hosszú Várna- Rusze közötti vasutat (ennek folytatását képezte a Duna román partjától a Giurgiu Bukarest vonal). Két évtized múltán a vasutat a kormány megvásárolta, s ettől kezdve Bulgáriában is az államvasúti rendszer érvényesült. Görögország területén az első rövid vasútvonalat 1869-ben adták át a forgalomnak; angol mérnökök és tőkések létesítették. A 12 km-es vasút Athéntől Pireusz kikötővárosig vezetett. A céltudatos vasútépítés azonban csak több mint egy évtized múltán indult meg az országban, francia tőkével. De az építés elhúzódott, és a tervezett első fővonalak csak 1905-ben nyíltak meg. A hálózat részben az állam, részben magántársaságok tulajdonát képezte. Bosznia Hercegovináiban még a török uralom idején, 1872-ben építette meg az európai Törökország vasutainak üzemeltetésére alakult társaság a 102 km 105
