Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
III. Társadalom és nemzetiség
sadalmi emelkedés vágya is hajtotta. Gyermekeiket magyar iskolába járatták és beolvadásukat családi kapcsolatok is előmozdították. Számos falusi sváb családnak volt városban lakó, magyarrá lett, vezető hivatalt betöltő vagy papi sorban levő hozzátartozója. A németen kívül a szlovákságnak is jelentékeny része volt a városi élet kialakításában. Beköltözésük a magyar hospeselemekkel egyidőben ment végbe. A XV. század folyamán az oppidumok lakossága a szláv lakosságból verbuválódik. Sok hasonló vonást mutat a felvidéki városokba beszivárgó magyarságéval. Erre vallanak számos városban, mint Eperjesen, Miskolcon, Beregszászon, Vácon, Pásztón, Tatán stb. a települést jelölő utcanevek: Tót utca, Tót sor, Piatea Slavorum,Windischgasse stb. Eperjesen nádori rendelet írta elő (1612), hogy a városi tisztikart évenként felváltva a német, illetve a magyar és szlovák polgárok választhatják. Vegyes nemzeti bizottság ügyel arra, hogy a szabó, varga és mészáros céhbe a magyar és szlovák polgárok fiai bevétessenek. A szlovákságnak a felvidéki városokba való beköltézése a török hódoltság idején is tartott. Az újkorban a szlovákságnak a városokban való megjelenése az Alföld felé irányul és a Harruckern-féle telepítésekkel kapcsolatos. E telepítések folytán kapnak szlovák lakosságot: Békéscsaba, Szarvas, Gyula, Endrőd, Mezőberény, Orosháza, ahonnan további kirajzások új településeket hoznak létre. Békéscsaba 1720- ban települ be Zólyom, Liptó, Nógrád és Gömör megyéből érkező szlovák lakossággal. Később, főleg a XIX. századi kolerajárványok után újabb telepesek érkeznek Sárosból, Zemplénből és Galíciából is. E beköltözések szlovák jelleget adnak Békéscsabának, amelynek lakossága gyorsan megerősödik és tovább terjeszkedik. Szarvas 1722-ben települt gömöri szlovák lakos- 88 Ságból. Később Nógrád, Zólyom, Abaúj és Pest megyéből is érkeztek telepesek. Olyan jól ment a soruk, hogy kiváltságaik hírére odaköltöznek a Podmaniczky család aszódi jobbágyai. Az általuk lakott városrészt a múlt század végén is ,,Aszódkestrane”-nak nevezték. Endrődöt Mezőberényből és Kőröstarcsáról érkező szlovák telepesek építik fel. Lakossága később Borsod megyéből érkező magyar családokkal gyarapodik és ennek következtében a többi szlovák telepekkel ellentétben el is magyarosodik. Mezőberényt 1723-ban Szarvasról átköltöző és a felvidéki vármegyékből (Nógrád, Liptó, Turóc, Gömör) érkező szlovák telepesek alapítják. Vegyes lakosságú azért lett, mert 1725-ben német és 1727-ben magyar családok is költöztek be, bár első lakói között is voltak magyarok. A szlovák lakosságú városok gyorsan gyarapodó népe számos új községet alapít. így Tótkomlós békésszentandrási, Nyíregyházának magyar lakossága mellé (1748) szarvasi és csabai szlovákok települnek. Szlovákokkal népesül be az egykori színmagyar Kiskőrös is. Túlnyomóan szlovák jellegű városok az Északkeleti Felvidéken: Nyitra, Trencsén. Számottevő szlovák lakossága volt a magyar és német mellett Pozsonynak. Délszláv (szerb) népcsoportok a XIV. század végétől kezdve érkeznek a délvidéki városokba. Mint kereskedő nép szívesen látott vendégek. A török hódoltság alatt beköltöznek a magyarságtól elhagyott palánkvárosok tabánjaiba. A gabona- és marhakereskedés révén gyorsan vagyonosodnak. A török hódoltság alatt a palánkvárosok legtöbbjének: Budának, Vácnak, Temesvárnak, Kanizsának, Eszéknek, Székesfehérvárnak stb. van délszláv (rác) lakossága. Ráckeve a marhakereskedés központja. Nem teljesen szerb jellegű város. A XV. században a lakosság egy része Kévéből (Kubin) telepedett ide és nagyrészt elmagyarosodott. Nagymérvű elrácosodás az 1690-i Csernojevic-féle ún. nagy-
