Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
III. Társadalom és nemzetiség
ják a parasztság gazdasági erejét, ami ellen a parasztság úgy védekezik, hogy személyes szabadságát biztosító nemességet vásárol. Ezzel kialakul az armalisták, a földesúri szolgáltatások alól felszabadult, de nemesi birtokkal nem rendelkező, ún. félszabadok rétege. Különösen sűrűn találkozunk taxás nemesekkel a bortermő vidékek (Hegyalja) mezővárosaiban. A nemeslevéllel rendelkező, de földdel nem bíró taxásnemesek más város kötelékébe való felvétele feltételéül megszabják „a becsületes német családból való származást”. A helyi és országos hatóságok osztoznak a városok aggodalmában, és a XVI. századi országgyűlések csak olyan feltételek mellett engedik meg a nemeseknek a városban való házvásárlást, ha részt vesznek a városok terheiben. Helyenként tesznek kísérletet a kétféle érdek összeegyeztetésére. Debrecen nem zárkózik el a nemesség befogadása elől, viszont a nemesség is vállalja a terhek viselését. Az erdélyi magyar és székely városokban fejedelmi intézkedés ad súlyt a városi hatóság tiltó határozatának. Kolozsvárott Báthory Zsigmond fejedelem a városi nemességet polgári hatóság alá rendelte. A nemesnek a káptalan előtt le kell mondania nemességéről. A befogadást kérő idegent, nemest vagy polgárt, két kolozsvári polgárnak kell ajánlania. Marosvásárhely is szigorú határozatokat hoz a nemesség ellen. Csíkszeredában minden városi polgár adófizető volt. Désen a nemesség 1613-ban a befogadás fejében vállalja a dézsma, robot és közmunka szolgáltatását, a templom, iskola és harang építését, sőt a prédikátor és iskolamester eltartásához való hozzájárulást is. A nemesség azonban mindinkább tudatára ébred közjogi fölényének, és egyre kevesebb engedményre lesz hajlandó. Voltak átmeneti megoldások is, így Szombathelyen (1641) közgyűlési határozat mondja ki, 76 hogy a városlakó nemes személyét tekintve a megyei, földjeit és egyéb birtokait tekintve a városi joghatóság alá tartozik. A karok és rendek aggodalommal nézik a városok elzárkózását és országos üggyé teszik a városlakó nemesség jogainak érvényesítését. A XVII. század közepén a két évszázados harc a nemesség győzelmével végződik. Az 1647-es országgyűlés kimondja, hogy a nemes a városba költözésével nem veszti el semmiféle privilégiumát. Szabadon rendelkezik tulajdonával. Nem kényszeríthető adózásra, közmunkára és más szolgáltatásokra. Azok a statútumok, amelyek ellenkeznek a nemesi kiváltságokkal, nem érvényesek rá. E jogok birtokában lesz a nemesség külön rend a város területén és alakítja ki a maga külön szervezetét. Számos helyen a városi tanács hatósága alól kivéve külön községet alkottak, pl. Munkácson az 1670-es években a polgárok élén álló főbíróval párhuzamosan a városban lakó nemeseket külön hadnagy vagy főhadnagy igazgatta, az alárendelt közegek, az alhadnagy vagy strázsamester és tizedesek segítségével. A huszti nemesség 15 tizedre volt osztva. Sepsiszentgyörgyön a birtokos nemesség külön faluközösséget alkotott. Szombathelyen a nemesek saját ügyeik intézésére maguk közül egy öreg esküdtet választottak. Désen a nemességet az általuk választott „principális” képviselte. O a nemespolgárok bírája. Marosvásárhelyen a csatlakozott falvak nemesi telkei nem a városi tanács, hanem a szék hatósága alatt álltak. E példák arra mutatnak, hogy a nemességnek a város területén külön képviselőtestülete nem volt ugyan, de voltak a polgári szervezet mintájára, maguk választotta tisztviselőik. A nemesség különállása a polgársághoz való közeledés során egyre csökken. A nemesség tagjai bejutnak a város vezetőségébe, egyes helyeken bizonyos tisztségeket állandóan az arra alkalmas nemesekkel töltenek be.
