Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

II. Gazdasági élet

nagyértékű külföldi áru: posztó, lenszövet, szőrme és gyarmatáru került eladásra. Legfőbb kiviteli cikkek: szarvasmarha, bőr, méz, viasz, bor, gyapjú, szőrdaróc, szappan, szalonna stb. A debreceni tanács erélyesen védelmezte a vásárokon a helybeli iparosok és kereskedők érdekeit. A „nagy” vásárok voltak a kereskedelem szétosztó szervei. Innen vitték az árut a városi kereskedők haza és más városok vásáraira.

Igen forgalmasak voltak a pesti vásárok is. A városnak 4 vására volt. Egy-egy vásár 8 napig tartott. Nehézséget okozott azonban a hitelhiány. Még a váltóhitel is egészen kezdetleges. Ez volt az oka annak, hogy a magyar városok kereskedői csak kiskereskedést űztek és kénytelenek voltak a teret a belső forgalomban is a görög, örmény és más kereskedőknek átadni. Kezdetben a görög kereskedők játszák a vezető szerepet városaink piacán. Számos városban, kereskedő-kompániákat alkotnak és nagy vagyonra tesznek szert. Pl. Szegeden és Nagykőrösön a kereskedelem jobbára görög és cincár kereskedők kezében van, akiket csak a XIX. században kezdenek a zsidók kiszorítani. Ceglédnek is sok görög kereskedője van, amint ezt a számos kalmár név is mutatja. Kecskeméten is nagy szerepet visznek a görög kereskedők, de voltak magyar kalmárok is, akik finom bőröket, posztót, vásznat, szövetet tartottak raktáron. Gazdag állatállománya révén a kecskeméti marhakereskedelem virágzó. Tőzsérei látják el a győri és bécsi mészárosokat és baromkereskedőket marhával, akik a hadseregnek is állandó szállítói. Forgalmas volt Miskolc •és Gyula piaca is.

A zsidóknak a XVIII. században a belsőkereskedelmi forgalomban még nincs jelentőségük. A városokba való letelepedésüket csak egészen kivételesen engedik meg. Egyelőre csak a főúri birtokokon húzódnak meg és a földesúri védelem alatt batyuzó kereskedést folytatnak. A városokba való letelepedésük II. József idejében kezdődik. A kereskedelmi és gazdasági életben fontosabb szerephez a XIX. században jutnak.

Az örmény is kiváló kereskedő nép, hamarosan versenytársa lesz a görögnek. Kereskedik mindennel. Üzletet nyit, piacokat jár. Az Alföldön hatalmas pusztákat bérel legeltetésre, amelyeknek később birtokjogát is megszerzi.

Mint kereskedők főként a Székelyföldre és Erdély csaknem minden városába eljutnak a szászvárosok kivételével. Az ország belsejében is vannak kereskedő telepeik.

A XIX. században a kereskedelem jórészt külföldi cikkek árusításával foglalkozik, mert az iparos mesterek akkor is maguk árulták készítményeiket és jártak a vásárokra. Pesten, Károlyvároson, Temesvárott, Debrecenben, Szegeden stb. a nagykereskedők főleg idegen gyárak készítményeit árusítják. A nagy- és kiskereskedők mindenféle áruüzletet egybekapcsoltak a terményüzlettel. A pesti nagykereskedő élénk kapcsolatot tartott fenn a külfölddel és a hazai városokkal. Kereskedelmi tevékenységével nagy vagyonra tett szert.

Egyes kereskedőcsaládok nemzedékeken át űzték e foglalkozást és a város ügyeinek intézésében tekintélyes vagyonuknál fogva hathósan hallathatták szavukat. Néhány város vezetősége a kereskedelem fellendítése érdekében fontos intézkedéseket hozott. A városok és az államhatalom részéről a XVIII. és XIX. században legfontosabb intézkedések: az úthálózat javítása, a folyamszabályozás. A Duna Gőzhajózási Rt., a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt., továbbá a kereskedelem számos helyi és központi érdekképviselete. Ekkor épültek az első (Pozsony és Nagyszombat közt lóvontatású, Pest és Vác, valamint Pest és Szolnok közt gőzmozdonyos) vasutak. A gőzhajót hamarosan háttérbe szorította a vasút. Az áruforgalom növekedése ösztönzőleg hatott a közieke- 59