Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
68. Tatabánya 280 „A szén városa”. Három falucskából kinőtt szocialista bányaváros. A milleneum évében (1896) határukban gazdag szénmedencére bukkantak. Ezzel kezdődött fejlődésük. 1902-ben a szén kitermelése folytán létesült Szénbányatelep nevű hely Tatabánya néven önálló községgé alakult. Néhány év múlva a három község, Alsógalla, Felsőgalla és Bánhida határával együtt csatlakozva a bányásztelepüléshez, várossá alakult. Tatabánya jelenlegi területe 15 625 kát. hold. 1950-ben a megye székhelyét Esztergomból idehelyezték. Ma Tatabánya Komárom megye székhelye, járási jogú város, de nem járásszékhely. Lakosainak száma 1967-ben 64 000 fő. A város lakosainak 4%-a él külterületen. Tatabánya a Budapest—Bécs országos közút és kettősvágányú villamosított vasúti fővonal mentén fekszik. A város az ország legjelentősebb bányásztelepülése. A bánya a felszabadulás után hatalmasan fejlődött. Termelése megtízszereződött. Alumíniumkohászata és cementipara révén is nevezetes. Népességének majdnem háromnegyedrésze az iparból és építőiparból él. A lakóhely és munkahely kapcsolata azonban nem kedvező Egyes üzemek és az aknák egy része a belterületen, más része a periférián található. Tipikus nehézipari város. A nehéziparban dolgozók száma (18 800 fő), a főváros, Miskolc és Pécs után itt a legnagyobb. Az építőanyagipar legnagyobb üzeme a Tatabányai Cement-és Mészművek. A mezőgazdasági terület kevés. A beépített és egyéb nem művelt terület az erdővel együtt a határnak több mint felét foglalja el. A város művelődési intézményei kialakulóban vannak. Jelenleg Felsőfokú Bányagazdasági Technikum kezdte meg működését levelezőtagozattal. Két középiskolája van: gimnázium és bányaipari technikum. A városban Megyei Kórház, Szakorvosi Rendelőintézet, Csecsemő- és Gyermekgondozónőképző van. Fejlődése erős lendületet vett a felszabadulás után. A városképet ma még az elmúlt időkből származó barakkszerű bányászlakótelep és az új 3...4 szintes lakótelepek ellentéte jellemzi. Az Újváros és a városközpont többszintes új tömbjei előnyösen befolyásolják a városkép alakulását. A közművesítés foka városrészenként különböző. A belterület zöldövezetekben szegény. Természetes fás terület Ótatabányán található. Tatabánya ma még vegyes településű és alig összeépült település. Korszerű városképe az Újváros és Kertváros további beépítésével alakulhat ki. Átlagos ellátókörzeti népessége Tata, Esztergom és Komárom közeli fekvése miatt csupán 72 000 fő. Irodalom: Bárdos László István: Egy bányaváros a szocialista fejlődés útján. Tatabánya, 1945— 1960. Uo. 1960.
