Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
51. Sárospatak A Hegyalja és Bodrogköz vidékének nagymúltú városa. A Bodrog két részre osztja: a folyó jobb partján Sárosnagypatak, baloldalán Sárospatak. Híres hegyaljai borai nagy forgalmat és jövedelmet biztosítottak számára. Kőbányái nagy területet láttak el építőanyaggal. Földesurai, a Rákócziak, előmozdították kulturális fejlődését. Műemlékekben gazdag város, közel 50 műemlékét tartják számon. Köztük a Rákóczi várat, XV. századi gót stílusú katolikus és XVIII. századi református templomát. Itt született II. Rákóczi Ferenc. Reneszánsz stílusú vára a XVI. században épült, a közelében gondozott angol kerttel. Gerő László szerint a vár építése a tatárjárás után kezdődött. 4 saroktornya közül 3 ma is ép állapotban van. A Rákóczi szabadságharc leverése után I. Lipót a vár és a kastély egy részét lebontatta. Lakótornya és bástyája megmaradt. 1836-ban örökváltság szerződéssel megváltotta magát. A Rákóczi vár ma múzeum. Falai között nyert otthont az Alkotók Háza, ahol tudósok és művészek dolgoznak. Nevezetessége közel 500 éves főiskolája. Itt tanított Comenius János, az európai hírű pedagógus és itt tanult a haza és a nemzet sorsát irányítóinak sorába emelkedett pataki diákok hosszú sora, köztük Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály stb. A nagymúltú kollégium ma a Rákóczi Gimnázium otthona. Klasszicista iskolaépületben 75 000 könyvet és közel 2 ezer kéziratot őriznek. Sárospatak 1968 óta járási jogú város. Területe 24 256 kát. hold. Lakossága (1967) 14 000. Egyéb ellátókörzeti adatok nem állnak rendelkezésre. Irodalom: Kántor M. (szerk.): Sárospatak és vidéke. Bp., 1933. Harsányi J.: Sárospataki kalauz. (Uo. 1928.) Waldapfel József: Sárospatak. (Bp. é. n.) 258
