Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
43. Nagykőrös Nagyhatárú, kis belterületű falusias övezetű, széles tanyakörzetű agrárváros a Duna—Tisza közén. Egyike Cegléddel és Kecskeméttel együtt a „három városnak”, amely a török alatt — mint kincstári város — viszonylagos nyugalmat élvezett. Az elpusztult falvak területéből megnövekedett határán virágzó marhatenyésztést folytatott. A török uralom megszűntével rátért a belterjesebb gazdálkodásra. Zöldség- és gyümölcstermesztése révén messze földön híressé vált. Ma járási jogú város, de nem járásszékhely. Területe a felszabadulás utáni területátcsatolások és községesítések folytán csaknem felére csökkent. 39 595 kát. hold. Lakosainak száma 1967-ben 26 000 fő. Ennek közel egynegyede él a városhoz tartozó külterületen. Közlekedési viszonyai elég kedvezőek. A fővárossal való közlekedési kapcsolata mind vasúton, mind az azzal párhuzamos műúton kielégítő. Lakosságának kétharmada a mezőgazdaságból, illetve a mezőgazdasági iparból él. A munkavállalók 95%-át a konzervgyár foglalkoztatja. A város mezőgazdasági profilját a zöldség- és gyümölcs-, továbbá a homoki szőlőtermelés határozza meg. A szántóföldből a kukorica és kenyérgabona 30—30%-ot foglal el. Számottevő az erdőterület is (16,4%). Korábbi nagyforgalmú piaca Kecskemét és Cegléd fejlődése miatt veszített jelentőségéből. Tanítóképzője és gimnáziuma révén gyakorolt kulturális vonzást vidékére. Ősi gimnáziumának Arany János is tanára volt. Nevét viselő múzeuma helytörténeti és néprajzi gyűjteménynyel rendelkezik. A gimnáziumnak szép Arany János emlékgyűjteménye van. Kórházának ellátókörzete 29 000 fő. Városképére rányomja bélyegét a mezőgazdasági jelleg. Városias magja kicsiny. Csak a központban van néhány emeletes lakóház és középület. Kifelé haladva családiházas lakónegyed és gazdaportás övezet következik. A közművesítés megoldatlan. A belterületet gondozott parkok, fasorok, virágszegélyek élénkítik. Átlagos ellátókörzetének népessége (29 000) alig haladja meg a város népességét. Irodalom: Majláth Jolán: Egy alföldi cívisváros kialakulása. Nagykőrös gazdaság- és társadalomtörténete a megtelepedéstől a XVIII. század elejéig. (Bp., 1943.) 248
