Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai
36. Makó Kedvező forgalmi fekvése, marosi átkelőhely jellege biztosították fejlődését. Egyházashely majd szabadalmas mezőváros lesz. Háromszor pusztítja el a török, de mindannyiszor visszatér elmenekült népe. Területe 16 elpusztult falu határával gazdagodott. 1715-ben még ezret alig meghaladó, a század végén már több mint 9000, 1910-ben pedig közel 28 000 főnyi lakossága van. 1950-ig Csanád megye székhelye volt. Ma járási jogú város és a makói járás székhelye. Területe 39 882 kát. hold. Népességszáma 1967 elején 29 000. A lakosság 10%-a él a városhoz tartozó lakott külterületen. A fővonal nem érinti. Szegeddel és Hódmezővásárhellyel szárnyvonal köti össze. Mezőgazdasági jellegű város. Kevés ipari üzeme van (Makói Bútorgyár, Gépgyár). A munkavállalóknak majdnem fele a könnyűiparban dolgozik. 1960- ban a keresők 51%-át a mezőgazdaság, egyötödét az ipar-építőipar foglalkoztatta. A városhatár háromnegyed része szántóföld. Fő növényei a kukorica és a búza. Világmárkát jelentő speciális terméke a „makói hagyma”. Az ország vöröshagyma-területének mintegy fele a makói hagymatermesztő körzetre esik. A város az ország vöröshagymatermésének kb. egyötödét adja. Kiskereskedelmileg Szentesről és Hódmezővásárhelyről irányítják. Piaca a szervezett állami felvásárlások következtében ma csak a város és szűkebb környéke ellátásában játszik szerepet. Kulturális hatóköre régi keletű. Már a XVII. században működött egy felsőbb iskolája, amelyben 20...30,,togátus” ifjú tanult. Jónevű gimnáziuma és közgazdasági technikuma van. József Attila múzeumában József Attila emlékek, továbbá a környék gazdasági fejlődésére, főleg a hagymatermesztésre vonatkozó tárgyak vannak. A 405 ágyas Városi Kórház és rendelőintézet ellátókörzete 64...65 000 főnyi. A központban néhány többszintes épület van, és városképe egyre több harmóniát mutat. A vízvezetékhálózatba bekapcsolt épületek száma kevés, fejlesztésre szorul. Irodalom: Barna János (szerk): Makó. (Magyar városok monográfiája. 6.) Bp., 1929. Eperjessy Kálmán: írások a régi Makóról. (Uo. 1929.) Erdei Ferenc: A makói parasztság társadalomrajza (Csanádmegyei Könyvtár, 26.)
