Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

I. Városaink kialakulása és fejlődése

adott kiváltságleveleiben nem új városjogot adományoz, hanem a régit, a meglevőt újítja meg. A királyi kiváltságlevelek, mint pl. Nagyszombat 1238-i privilégiuma, élénken szemléltetik a város megalakulásának körülményeit. A várral bíró településre vagy annak közvetlen közelébe iparos, kereskedő és földműves lakosság költözik. Kívánatossá teszi számukra a letelepedést a vár és városfalak nyújtotta biztonság, a piac és a földesúri hatalom alól való mentesség. A külföldről érkezők hospeskiváltságot kapnak, amely később a belföldi települőkre is kiterjed.

Nemcsak a királyi várbirtok területén épültek várak és várkastélyok, hanem az egyházi és világi nagybirtokon is. A király példáját követi a főpapok és főurak várépítő tevékenysége. Főpapok építtették fel Tátikát, Szigligetet. Főúri várak voltak: Valkó, Sólyomkő, Csáktornya, Siklós, Lendva, Losonc, Várpalota stb. A jobbmódú nemesek is építenek birtokaik védelmére várszerű kastélyokat és megerősítik udvarházaikat.

Ekkor épülnek fel a szervezetlen királyi erdőbirtokon a később megyeszékhellyé lett Turócvár, Szepesvár.

IV. Béla tevékenysége hatalmas lendületet adott a városiasodásnak. Kitűnt, hogy a vár és a váralja népe (cives et hospites) kölcsönösen egymásra van utalva. A megfogyatkozott várnépnek a vár fenntartásában és védelmében pótlásra, a szőlőművelést és kézművesmesterséget folytató hospes lakosságnak pedig a vár nyújtotta védelemre van szüksége. Ezért IV. Béla a hospeseket beköltöztette az újjáépített vagy újonnan alapított kőfallal körülvett várakba és egyetlen közösségbe (communitasba) olvasztotta a hospesjogot elnyerő várnéppel. Ez utóbbinak „cívis”, illetve a német „bürger”-ből származó magyar „polgár” nevét örökölte a megszülető városi polgárság. A királyi várjobbágyokból és hospesekből lett városi polgárság békés viszonyát a kezdeti súrlódások után (miként azt Sopron példája mutatja), semmi sem zavarta, annál kevésbé, mert hamarosan közös ellenfelük jelentkezett a városlakók szegényebb rétegeiben.

A vár nyújtott biztonságot a tövében meghúzódó településnek. A középkor jelentős városai a királyi és püspöki váraknak a mellettük létesült hospesteleppel való egyesítéséből keletkeztek. A városképet a vár határozta meg. Ebbe olvadtak bele a többi épületek, templomok, középületek, a piac és a polgárság házai. E korszak vártípusa: a terepviszonyokhoz simuló, harcászati szempontokat célzó hegyi vár. Magas fallal, széles körüljáróval, ahonnan hatásosan lehetett védekezni. Erődítmény jellege számos vár mellett épült város elnevezésében is kifejezésre jut. Városnak csak a várral bíró települést tekintették. A vár körül az életet az ipar indította meg. A „hegyvidékek suburbiumai, a sziklavárak tövében meghúzódó mezővárosok éppúgy kívánják a kézműveseket, mint az Alföld vagy a Dunántúl erődítményei” (Mályusz Elemér). A IV. Béla korában épült várak alatti települések közül azonban csak azokból lettek városok, amelyek az urbanizálódás gazdasági feltételeivel is rendelkeztek.

A XIII. század végén nyugaton, északon és Erdélyben viszonylag sűrű városhálózat alakult ki, az Alföldön azonban a városiasodás csak a XIV. században indult meg erőteljesebben.

A XIV—XV. században állandóan felfelé ível a városfejlődés. Növekszik a városszerű települések funkcionális tevékenysége és egyre nagyobb területeket kapcsolnak be a termelésbe. A termelőerők növekedése, az árutermelés számos települést virágzásnak indít. Megélénkül a vásárvonalak forgalma. Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás gazdaságpolitikájában központi helyet foglal el a városkérdés. A kincstár bevételeinek jelentékeny részét ké-1 Dr. Eperjessy: Városaink múlcj;