Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VII. Városkultúra
Szemle járulnak hozzá szellemi életének műveléséhez. Székesfehérvárnak a Romkertben látható kulturális gyökerei, amelyek I. István királyig nyúlnak vissza, minden megpróbáltatás után újból kisarjadtak. Költők és írók munkálták a város kultúráját, és teremtettek nemes hagyományokat. Itt tanított a város gimnáziumában Virág Benedek, és benne tanultak Vörösmarty Mihály és Horváth István a tudós és polihisztor. Már 1818-ban hajlékot emelt a város a magyar színészetnek, a legelsők között városaink sorában. Esztergom I. István király hagyományait hordozza. Magas keresztény kultúráját a tatárjárás vihara elsöpörte, de két évszázad múlva újjáéledt a Vitéz János érsek támogatásával kivirágzó humanista műveltségben. Reneszánsz palotái, könyvtára, képtára, csillagvizsgálója és fúggőkertjei messzi föld tudósainak és művészeinek érdeklődését is fölkeltették. Kultúrájának legfőbb tényezői a székesegyház, a bazilika kincstára és a Keresztény Múzeum ritkaságszámba menő tárgyaival és régi magyar festményeivel. A több mint 120000 kötetet számlálófőszékesegyházi könyvtár egyike Magyarország ősnyomtatványokban és kéziratokban leggazdagabb gyűjteményeinek. Itt őrzik az első magyar bibliafordítást tartalmazó Jordánszkykódexet. A város régészeti múzeuma a legszebben fejlődő vidéki múzeumaink egyike. Veszprémnek, a királyné városának a bronzkorba visszanyúló kultúrája van. I. István feleségétől, Gizellától kezdve a magyar királynék különös gondoskodásukban részesítették e várost. Székesegyháza, 30 000 kötetes könyvtára, iskolái és múzeuma képezik városkultúrájának alapjait. Múzeuma a gazdag praehistorikus emlékeken kívül a Balaton- és Bakony-vidéki pásztorművészetnek is gazdag gyűjteménye. Kassa városának kedvező körülményei közt alakult ki magas kultúrája. E város az Északkeleti Felvidék szellemi életének is virágzó központja lett. Már a középkorban virágzó egyházi iskolái vannak, és a XIV. század végén világi iskolája is működik. 1283-ban létesült kórháza. A falai között lefolyt szellemi élet gazdag fejezete a magyar irodalomtörténetnek. Egyik központja a reformáció irodalmának. Kassán írja 1530-ban Batizi András zsoltárköltő magyar ajkú hívei számára magyar egyházi énekeit. Kassán tanult Bornemissza Péter, az országhírű polémiák szerzője. Itt dolgozott Székely István az 1559-ben Krakkóban megjelent művén, a „Chronicán”. A város meghívására 1560-ban Huszár Gál foglalja el a lelkészi állást. Pázmány Péter is folytatott tevékenységet a városban. Ideérkezik 1606-ban és haláláig itt él Bocskai fejedelem udvari papja, Alvinczy Péter. Kassán folytatja irodalmi és hitvitázó tevékenységét Czeglédi István. A világi irodalomnak is számos kiválósága talál otthonra a város falai közt. 1544-ben Tinódi Lantos Sebestyén itt gyűjtötte össze munkáit és adta ki 1554-ben Chronica címen. Baróti Szabó Dávid húsz évet töltött Kassán (1777— 1797). A XVIII. század végén az irodalom vezető egyéniségeinek találkozóhelye. Kazinczy Ferenc Baróti Szabó Dáviddal és Bacsányi Jánossal megalapítja a Kassai Magyar Társaságot, és megindítja az első magyar folyóiratot, a Magyar Múzeumot. Itt írja Baróti Szabó Dávid Kisded szótárát, és innen viszik fogságba Bacsányi Jánost afranciaforradalmat dicsőítő költeménye miatt. Innen menekül Széphalomra Kazinczy Ferenc a francia forradalom kiskátéjának lefordítása miatt. Megalakult 1898-ban a kassai Kazinczy-Társaság. Itt jelent meg (1705—1710) II. F ákóczi Ferenc lapja, a Mercurius. Kassán számos nyomda működött, amelyekben neves írók és költők munkái láttak napvilágot. Kassán megjelenő 189
