Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VII. Városkultúra

múzeumaink vezetői között egész sorára hivatkozhatunk a kiváló szaktudósoknak, neves régészeknek, akik szervezőmunkájukkal és irodalmi tevékenységükkel érdemes munkásai voltak a magyar kultúrának. Egyes múzeumok a régészet mellett a helytörténeti kutatás és a szépirodalom művelésének is őrhelyei voltak, így pl. a szegedi múzeum igazgatói székében egymást váltották fel Reizner János, Tömörkény István, Móra Ferenc.

A múzeumokhoz hasonló tevékenységet fejtettek ki a vidéki „Történelmi és Régészeti Társulatok”, amelyek nem egy esetben maguk kezdeményezték könyvtárak és múzeumok alapítását. Különösen a millenniumi korszakban fejtettek ki buzgó tevékenységet e társulatok a várostörténeti anyag összegyűjtése, kiadása és feldolgozása körül. Évkönyveikben számos figyelemreméltó közlemény látott napvilágot.

A város szellemi életének értékes iratanyaga van a levéltárakban. A városok féltő gonddal őrizték privilégiális leveleiket és mindazokat az iratokat, amelyek a királlyal, földesúrral, kormányszékekkel, törvényhatóságokkal, testületekkel és jogi személyekkel való kapcsolataikra vonatkoznak. így váltak fontos gyűjteménnyé, és helyenként önálló hivatalos szervvé a városi, vármegyei, egyházi és uradalmi levéltárak. A város levéltárába kerültek gondozásra a céhek, a különböző megszűnt intézmények iratai és a magánszemélyek levelesládái is. Elemi csapások, tűzvész, árvíz és háborús események nagy károkat okoztak az iratanyagban, különösen a hoszszú időre hadszíntérré váló területeken. Ennek a következménye, hogy a biztonságosabb hegyvidéki városok levéltárai kevesebb kárt szenvedtek, és gazdagabb anyagot őriznek a törökjárásnak és elemi csapásoknak inkább kitett alföldi városokénál. így pl. Eperjes, Pozsony, Kassa, Sopron, Kolozsvár stb. levéltáraiban gazdag középkori anyag is található,

amíg az alföldi városokéban a XVIII. századnál korábbi iratanyag javarésze elpusztult. Városaink iratanyagának gondozásában a székesfőváros után Sopron jár elől.

Jelenleg a volt megyei és városi levéltárak iratanyaga az állami levéltárakban és az Országes Levéltárban található. Ugyanott fekszik a családi levéltárak XVIII—XIX. századra vonatkozó anyaga is. Az ezt követő félévszázad adatait a Statisztikai Kiadványok, 1869—1880-tól a Statisztikai Közlemények tartalmazzák.

A helyi sajtónak is fontos szerepe volt a városkultúra gondozásában. A barokk és felvilágosodás korában a könyvnyomtatás a reformáció kezdeti szakaszában megkezdett ütemben halad tovább, és egyre szélesebb területeket ölel fel. Győrött több nyomda működik. Pécsett 1773-ban könyvnyomda és a sajtótermékek papírellátásának biztosítására papírmalom létesül. Szombathelyen Sies Antal könyvnyomdájában jelenik meg 'i794-ben Mikes Kelemen törökországi levelének első kiadása. Tudunk róla, hogy a különböző időkben Pest, Debrecen, Komárom, Pozsony, Nagyszombat, Sárospatak és más városok is jelentős nyomdákkal rendelkeztek. A könyvkiadásokhoz csatlakoznak a hosszabb-rövidebb életű tudományos szemlék, helyi folyóiratok, hetilapok és napilapok. Már a múlt század utolsó negyedében és a következő század első évtizedeiben megjelenik az Erdélyi Múzeum; a Városok lapja, a magyar városok kéthetenként megjelenő, várostörténeti kérdéseket tárgyaló szemléje; a Városi Szemle, a székesfőváros, két havonként megjelenő folyóirata. A húszas-harmincas években láttak napvilágot a Soproni Szemle, a Debreceni Szemle, Székesfehérvári Szemle, a Dunántúli Szemle (előbb Vasi Szemle), Győri Szemle, a Pécs város kérdéseivel foglalkozó Sorsunk, a negyvenes évek elején a Délvidéki Szemle. Tanulságos kiegészítés volna a helyi sajtóról 185