Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
VI. Városaink elnevezése, utca- és dűlőnevei
dúböszörmény neve azon kívül nemzetiségi elemet is őriztet. Győrffy István szerint az alapító mohamedán vallásé, török-tatár eredetű kunbolgár néptöredékrő! nevezte el a környéki magyarság Böszörménynek. A felsorolt és könnyen igazolható városnév típusok mellett számos a vitás és ez idő szerint elfogadható helynév magyarázattal nem bíró városnév. Pl. Debrecen nevét Melich János szláv, Német Gyula török, Nyárády Mihály magyar eredetűnek tartja. Több város (Csongrád, Visegrád, Nógrád stb.) eredeti szláv nevét máig megőrizte. Kalocsa neve is szláv eredetű, ingoványos helyet, ,,Sárköz”-t jelent. Baja neve nem Baján kagánnal kapcsolatos, hanem magyar személynévi eredetű helynévadás. Bártfa a magyar Bárdfalu és a német Bardfeldből ered. A fa szabályos rövidülése a falvának, nem függ össze a bárddal. Brassó nevének eredetét Rásonyi Nagy László a török Boras-su (szürke víz) névből magyarázza a Korasó (fekete víz) név példájára. Számos városnak minden tárgyi alapot nélkülöző romantikus helynév magyarázata a fantázia birodalmába tartozik. Több városnak, mint pl. Karcag, Vác, Szekszárd, Nyitra stb. névmagyarázatához még nincs megfelelő kiindulópontunk. Karcag nevét a róka török megfelelőjével hozták kapcsolatba. Gyakran a német elnevezés a magyarnak szó szerinti fordítása. Pl. Székesfehérvár — Stuhlweissenburg. Pest szláv nyelven kemencét jelent, amit a németek Ofen-re fordítottak. Az is előfordul, hogy a német elnevezés nincs semmiféle összefüggésben a város magyar nevével. Pl. Kőszeg — Güns; Pécs — Fünfkirchen; Esztergom — Gran. Sopron Scarabantia néven a római korban virágzó város volt. Mollay Károly igen alapos érveléssel kétségbe vonta, hogy Oedenburg neve a népvándorlás során történt pusztulásra emlékeztet. Egy ideig az írott forrásokban római eredetű városaink latin neve is használatos volt, mint pl.: Álba — Fehérvár, Savaria — Szombathely. Egyes városainknak, különösen az írásos gyakorlatban, keresztény középkori latin neve volt használatban, vagy párhuzamosan szerepelt a magyar elnevezéssel. Ilyenek: Strigonium (Esztergom), Varadinum (Nagyvárad), Quinquae Ecclesiae (Pécs), Álba Julia (Gyulafehérvár) stb. Az osztrák közigazgatás Szeged és Debrecen nevét szláv elnevezésük szerint Segedin és Debrecin formában használta. A német, szerb, szlovák, román és vegyes nyelvterületen a lakosság a sajátnyelvű városelnevezést használta. Az osztrák közigazgatás nem akart tudni városaink magyar elnevezéséről. Lehetőleg a város német nevét használta vagy ennek hiányában a magyart egyszerűen lefordította. A magyar közigazgatás hivatalosan ragaszkodott a magyar elnevezésekhez. A katonai összeíró bizottságok az összes használatos elnevezéseket feljegyezték, pl. Stadt Stuhlweissenburg, oder Székes FejerWar, oder Bili Hrad, oder Alba Regalis. A város első elnevezése a néptől származik. Az első írásos említés rendesen csak több évtizedes gyakorlatot szentesít. Az elnevezésben a hatósági beavatkozás és jóváhagyás csak a várostörténet későbbi korszakaiban jelentkezik. A városneveknél jóval több támpontot nyújtanak a várostörténeti kutatás számára az utcanevek, amelyek nagy vonásokban a város történetét tartalmazzák. így az utcanevek sokszor nemcsak a jelenlegi városkép megértéséhez adnak felvilágosítást, hanem feltárják a város múltjának számos mozzanatát, a helyrajzi változásokat, a lakosság települését, foglalkozását, nyelvi és társadalmi rétegződését. Utalnak az országos és helyi politikai eseményekre, a termelőerőkre, a termelési eszközökre, az osztályviszonyokra és osztályharcra. A város elnevezéséhez hasonlóan az utcanév is többszörös változás után jutott el mai forrná-
