Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

Tanszékének irányítása mellett több, a településtudomány kérdését tárgyaló, alapvető tanulmány készült el.

Egyes kisebb városokban (Várpalota, Zirc) a városrendezés aránylag rövid idő alatt ment végbe, és új városképet hozott létre. Nagyobb városainkban az építkezések nem változtatták meg gyökeresen a város kialakult jellegét. A legjelentősebb városrendezési munka az északi iparvidék és a magyar nehézipari központi városában, Miskolcon folyt. Erre egyrészt azért volt szükség, mert a felszabadulás után a régi Miskolc, Diósgyőr, Pereces, Hejőcsaba, Görömböly, Szirma, Hámor és Ómassa egy várossá egyesültek, másrészt a mintegy száz éve jelentős város sok évtizedes elmaradottságát kellett felszámolni. A fejlődés kereteit az 1952-ben készült általános rendezési terv határozta meg. A terv a történeti értékű városrészek jellegét, szerkezetét megtartva, azok további harmonikus, korszerű fejlesztését irányozza elő.

Miskolcon kívül számos városunk általános városrendezési terve is elkészült. E műszakigazdasági szempontból magas színvonalú tervek nemcsak egyes városrészekre, utcákra, terekre korlátozódtak, hanem az egész város egységes kialakítására is. A tervek végrehajtásánál kitűnt, hogy „semmiféle esztétikai elvet sem lehet mechanikusan, minden esetben alkalmazni, hanem városaink hagyományainak, adottságainak figyelembevétele, a környezet, a mondanivaló szabja meg a városépítészeti együttes kialakítását” (Faragó Kálmán).

Ennek az elvnek az érvényesülését elősegítette a városok műemléki épületei kataszterének felvétele. A feltárási munka során a magyar városépítészet számos értékes emléke került felszínre. 1951—1954 között 72 városra és nagyobb településre vonatkozólag készült el a műemlékek és városképek vizsgálata. Városainkat járva meggyőződhetünk róla, hogy a műemléki vagy műemlék jellegű épületek táblával vannak megjelölve. „Városaink múltjának, városképi együtteseinek, történeti és művészeti értékeinek tanulmányozása nagy mértékben elősegítette olyan városrendezési tervek születését, amelyek az illető város hangulatához alkalmazkodnak.”

A műemléki kataszter elkészítésével egyidejűleg szükségessé vált az úgynevezett városkörnyékrendezési terv bevezetése, amely a várossal funkcionális egységet alkotó területet öleli fel.

Az 1956 utáni korszakot a városrendezési munkák körének kiterjesztése jellemzi. Ilyen elgondolással készült Mohács-sziget terve, továbbá a Balaton-környék regionális terve abból a célból, hogy meghatározza a Balaton menti települések helyzetét, és jövőbeni fejlesztésének irányát.

Az új Országos Építésügyi Szabályzat városrendezési része a korszerű követelmények szem előtt tartásával egységes alapra helyezi az építési tevékenységgel kapcsolatos előírásokat.

Jelentősen fejlődtek külsejükben és lélekszámúkban is meglevő kisebb és nagyobb városaink. Utcásítás, zöldövezet, a foghíjak beépítése, közművesítés mindmegannyi jelei ennek a tevékenységnek.

Az Erdőrendezések Műszaki Irodája (Balatonfüred) eddig 40 város zöldövezeti-fásítási tervét készítette el. Közöttük sok az alföldi város és különös gonddal készült el a völgyben fekvő városok — Ózd, Komló és Salgótarján fásítási terve is. A légitámadásoktól különösen megviselt Székesfehérvárott és Szombathelyen nemcsak az épületkárokat hozták helyre, hanem új lakótelepeket is létesítettek. Országszerte, még a szerény külsejű kis városokban is emelkedett a 3...4 szintes épületek száma.

167