Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
delmén is, amelyeknek elmaradottságát az eszményi nívó, az építésövezeti terv hiánya, az építési ellenőrzés hiánya és az építész-kontárok okozzák. Ez utóbbit leghatásosabban a városban előforduló épületformák irány terveinek elkészíttetése útján lehetne kiküszöbölni. A vidéki magyar városban a leggyakrabban előforduló épületformák: a szabadon álló, városias-hézagos, falusias és zártsorú épületforma. Természetesen a város jellege és a helyi adottságok egymástól lényegesen eltérő városrendezést igényelnek. Hozzátartozik a harmonikus városképhez a kerítések, előkertek, szobrok, utcai műtárgyak és a növényzet (zöldövezet) megfelelő megoldása is. A városkép nyugalma megkívánja a hely viszonyaihoz mért magasságú és kiállítású kerítés alkalmazását, valamint az előkertek egységes kertészeti kialakítását. A szobrot nem helyes túl sűrűn alkalmazni, és kívánatos, hogy ne a szoborhoz keressük a helyet, hanem megfordítva. Az utcai műtárgyaknál (pavilon, váróbódé, hirdetőoszlop, postaláda, vezeték, lámpa stb.) arra kell törekedni, hogy azok ízlésesek, egyszerűek, tehát arányosak legyenek. Utcai növényzetként nemcsak a fasor jön tekintetbe, hanem a kevésbé unalmas utcaképet nyújtó fa- és bokorcsoportok is. A második világháború Budapestet károsította leginkább, de nagy károkat szenvedtek többi városaink is. Egyes városokban, így Debrecenben, Szolnokon, Miskolcon, Székesfehérváron, Szombathelyen egész utcasorok dőltek romba, és az épületállomány jelentékeny része megsérült. Városképükben azonban alapvető változás nem történt. A felszabadulás utáni városrendezést Faragó Kálmán tette alapos vizsgálat tárgyává. (Városrendezés a felszabadulás után. Vidéki városaink. 409...426. o.) A városrendezési tevékenységet négy szakaszban tárgyalja. Az első szakaszban (1945—1947) ment végbe a romos épületek helyreállítása és a lerombolt épületek egy részének korszerűbbel való kicserélése. Az 1947. évi Országos Építésügyi Szabályzat máig kiható értékes előírásokat tartalmaz a területfelhasználás elveiről, az úthálózat kialakításának módjáról, a közművesítésről és az egyes épületeknek a városképbe illeszkedéséről. E szabályzat, minthogy a városi telek magántulajdonának elvén épült fel, nem teljesítette hosszabb időre a feladatát. A tervszerűbb városrendezési munka 1948- ban kezdődött. Ekkor terjesztik ki a vizsgálatot a településnek a közelebbi és távolabbi környezethez való viszonyára, a természeti, földrajzi és 84. Dunaújváros első általános rendezési sémája (Weiner Tibor) 165
