Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
cepciót méltóképpen valósították meg építési tevékenységükkel a magyar klasszicizmus mesterei, Pollack Mihály, Hild József és társaik, középületekkel és bérházakkal övezve a tereket és szegélyezve az utcákat és a Duna-partot. A város kereskedelmi forgalma csakhamar átáramlott az „újváros” tereire és utcáiba. A belváros házainak földszintjei bolthelyiségekké alakultak. Itt maradt az igazgatási központ és az iskolanegyed is, ami szintén nagyszabású építkezéseket eredményezett. Az „újváros” gazdag és változatos kiképzését azonban nem követte a külvárosoké. Hasonló vonásokat látunk Győr és Sopron városszerkezetének felújításaiban is. Egyébként a Dunántúlon és a hegyperemvidéken, ahol volt, továbbra is a barokk városkép maradt az uralkodó, amelyet csak szórványosan tarkítottak elszigetelten álló klasszicista épületek, mint pl. Pécsett a színház, a városháza és a püspöki könyvtár. Az emelkedőben levő alföldi városoknak nem volt barokk városmagjuk. A reformkor városépítészetében a fennálló hiányosságok mellett is sok előremutató lépést látunk. Az utcai világítást Budán 1777-ben, Pesten 1790 után vezették be. Pesten és más városokban is megindultak a csatornázási munkálatok, de csak a városközpontra vagy annak egy részére szorítkoztak. Az ivóvízellátást még mindig ásott kutak és folyóvizek adták. Budának volt a XVIII. században megújított vízvezetéke. Modern vízmű létesítésére Pesten is csak 1849 után került sor. Utcaburkolás terén leginkább az Alföld volt elmaradva. Debrecenben pl. a főtéren is fapallókon közlekedtek a sártengeren át. Az árvízvédeleio a folyóparti városoknak állandó gondját képezte. Pesten az 1838-as nagy árvíz után a rakpartok kiépítése is megindult. A parkosítás még a kisebb városokban is kezdett divattá válni. Közkertek, sétányok (sétaterek, 156 népkertek) létesültek. A városi utca fokozatosan levetkőzi középkori képét. Új típusú épületek tűnnek fel: kávéházak, vendéglők, szállodák. A városi kereskedelem a heti és országos vásárok bódéiból és sátraiból a polgárházak földszinti helyiségeiben megnyíló üzletekbe „boltokba” kezd húzódni. A XIX. század nagyot alkotott a városfejlődés terén. Városaink mai alakjukat nagyobbrészt a XIX. század folyamán nyerték, még a több évszázados múltra tekintő régi városokban és városrészekben is csak néhány műértékű épület és az egykori útrendszer nyomai maradtak meg. Az elavult lakóházakat a legtöbb helyen lebontották, hogy helyüket a XIX. század bérházai foglalják el. 6. ÉPÍTÉSZETI STÍLUSOK A VÁROSKÉPBEN A városlátásnak nem elhanyagolható feltétele a városképet meghatározó építészeti stílusok megismerése és tanulmányozása. A városkép megjelenését és hangulatát monumentális épületeinek stílusa adja meg, amelybe a környezet harmonikusan olvad egybe. A királyság és kereszténység kezdeti korszakában ezek a monumentális épületek csaknem kizárólag az egyház épületei: a templomok és kolostorok voltak. Kivételt csak a királyi székhelyek palotái: Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém jelentenek. Az építészeti stílusokra is áll az a megállapítás, hogy a XVI. századig az egymásra következő formanyelvek (román, gótikus, reneszánsz) nem német közvetítéssel (Bécs útján) kerültek hazánkba. Hazai városainkban gyökeret vernek az összes európai építőstílusok: a román, gótikus, reneszánsz, barokk és az utánuk következő formarendek. E stílusok tartósan rányomták bélyegüket a városképre, hogy később helyet adjanak másoknak, vagy pedig
