Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

80. Szolnok Zagyva-parti városrész Leépülési terve (Novák Péter)

vén szétfcrgácsolódtak és sok kis- és közepesméretű központot teremtettek. Szombathely és Kaposvár az alföldi városokhoz hasonlóan, szintén a XIX. században bontakozott várossá, de nem óriásfaluból, hanem kistelepülésből. Ezért hiányzik belőlük a falusias burok és a tanyakörzet.

Méginkább érvényesülnek a városképző erők a vásárövben, ahol a legnagyobb mezőgazdasági táj, az Alföld a hegységkerettel érintkezik. Itt a hadászati és politikai erőkhöz, a vasút révén, gazdaságiak is járulnak és az ország legjelentősebb városainak sorába emelik Aradot, Nagyváradot, Temesvárt, Miskolcot és kisebb mértékben Szatmárnémetit. Különbség volt azonban a fejlődés tekintetében a fővonal és a mellékvonalak mentén fekvő városok között. Hasonló a városfejlődés jellege a Kisalföld és az Erdélyi medence peremvárosaiban is.

Legteljesebben bontakozik ki a XIX. században a városképző erő Budapesten. Ekkor lesz Budapest három különálló településből:

Pestből, Budából és Óbudából egységes város, az ország fővárosa. Páratlanul előrelendül e korban a főváros. Felvirágzását földrajzi és politikai tényezők, valamint Széchenyi és József nádor városépítő tevékenysége egyaránt előmozdították. Rendkívüli helyzeti előnyök, az Alföld gazdasági súlyának emelkedése, az államhatalom súlypontjának idehelyezése, és a központosított vasúthálózat mind hozzájárult a fejlődéshez.

A dualizmus korában Budapest igazi világvárosi városképet kap. A két Duna-partot összekötő hidak, a technikai fejlődés értékesítése, az idegenforgalom megsokszorozzák a város felvevőképességét. Bankházak és ipari vállalatok tevékenysége során a város megérkezik a közeli falvak határához, és azokat lakosságukkal együtt felszívja. Népessége meghatszorozódik, gazdasági és szellemi életének súlya legalább tizenötszöröse lesz az utána következő legnagyobb városénak. Nagyszabású építkezés és városrendezés folyik kiváló építőmesterek irányításával a város központjaiban és a külső részeken is, amelynek során egymást váltják fel az építészeti stílusok és éreztetik hatásukat a vidékre is.

1795 után József nádor megalapította a „Szépítő Bizottságot", amelynek megbízásából 1804- ben Hild János kialakítja az „újváros” koncepcióját. A volt városfaltól a Duna-partig húzódó területen épül ki a város új központja ötletesen egymásba fűződő terekkel és utcahálózattal.

Az építkezések egységes párkánymagasságának megszabása biztosította a duna-parti palotasor imponálóan egységes képét. A nagyszabású kon- 1 55