Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

4. A XVIII. SZÁZAD VÁROSÉPÍTÉSZETE A török hódoltság megszűnésével nagyon lassan indul meg a megakadt városi élet fejlő­dése. Csak most, az ország terepszemléje és az új berendezések során döbbennek rá, hogy mi­lyen károkat okozott a hosszú török megszállás és a felszabadító hadjárat. A XVIII. század in­kább a romok eltakarításának és a lassú neki­­indulásnak az ideje, mint a virágzásé. Nem egy­szerre és nem egyforma lendülettel indul meg az új élet városainkban. A felszabadult terüle­tek visszatérésével az országot megmozgató külső és belső népmozgalom nem minden vá­rosra hat lendítő erővel. A Felvidék és Erdély városainak fejlődése nem folytatódik. Csak né­hány bányaváros jut a megújuló élet során friss levegőhöz. A Dunántúl számos vidékén apró, mezővárosszerű helységek záródnak környező falvaikkal kis önellátó egységekké, mint Nagy­kanizsa, Kaposvár, Zalaegerszeg. Észak-Dunán­­túl viszonylagosan megkímélt városaiban gyor­sabb ütemű a fejlődés. Győr barokk külsőben épül ki rendezett várossá. Szombathely is fejlő­désnek indul, 1748-ban a Piac-tér rendezésére kerül sor. Az Erdélybe beköltöző örmények két várost alapítanak: Erzsébetvárost és Számos­­újvárt. A fejlődés e korszakban inkább a síkvidéki nyílt városnak kedvez. Az Alföld felé irányuló népmozgalom és forgalom során ideözönlik a hegyvidéki városok feles lakossága. Az óriás­falu kialakulásának kedvez a XVIII. század, külö­nösen azokon a vidékeken, ahol az előző száza­dokban megszerzett pusztákból nagy határ áll rendelkezésre. Igazi városképe azonban még nincs e településeknek. A tanyavilággal való szervesebb kapcsolatuk és városmagvuknak ki­­terebélyesedése a következő évszázadra ma­rad. Még a folytonossággal és számottevő erővel bíró Debrecen, Szeged, Kecskemét városias jellege is jelentéktelen. Erre az időre esik a magyarság népfeleslegei­nek egy-egy népesebb parasztvárosból a Bácska és Bánát felé való kirajzása során a határőrvi­déki katonai sáncoknak várossé éledése. Ilye­nek: Szabadka, Zombor, Újvidék, Nagykikinda, Nagybecskerek, Pancsova, Óbecse, Zenta. A bá­náti német telepítések során alakul ki Versec és Fehértemplom. Lüktető városi élet még nincs a XVIII. szá­zadban. Az országnak a főváros is hiányzik. A Kelet felé kereskedő Brassón, az élénk vásárú Debrecenen és néhány főpapi városon kívül csak a dunai forgalom főhelyein van élet: Pesten, Pozsonyban, Komáromban és Győrben. Jellegzetes vonása e kor városképének a védelmi jelleg lassú megszűnése. Kezdik lebontani a városfa­lakat és várbástyákat. A külső városrészeket a belső várossal összekapcsolják. Balassagyarmat védelmi jellege már a XVII. század végén meg­szűnik. Szombathelyen is megengedik a meg­maradt bástyák lebontását és köveinek építke­zésre való felhasználását. Székesfehérvárott a megmaradt romokat kőbányának használják. Hasonló folyamat megy végbe a hajdúvárosok­ban is, ahol lebontják a huszárvár kerítését, és a katonai épületeket gazdaságiakká alakítják át. Egyes városok, különösen a szabad királyi váro­sok, ragaszkodnak erődműveik fenntartásához. Ezekben csak fokozatosan megy végbe a bástyák lebontása. Több helyen kisebb-nagyobb részben megmaradnak a védőművek és az erődfal egyes részei szerves egységbe (összhangba) kerülnek az új épületekkel. A városnak nevezhető településeken a szűk területre összeszorult városmag körül nagy ki­terjedésű külvárosok keletkeznek. Az első ka­tonai felmérés (1763—1785) lapjai világosan mu­tatják, hogy a mezővárosok legtöbbjében, amint ez ma is tapasztalható, csak a piactér és az abból 1C Dr. Eperjessy: Városaink múltja

Next

/
Oldalképek
Tartalom