Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

V. Városképek és városalaprajzok

mesterek, olaszok, majd német, francia és németalföldi várépítők dolgoztak az elavult magyar vár átalakításán. E várak nem voltak nagyszabásúak. A XVI—XVIII. században várainknak Esztergom és Győr kivételével nincsenek mellékművei. A várerődítmény magva a templomvár volt, amely már az előző korszakokban a város védővonalához csatlakozó citadellává fejlődött. E korban a vár, kulcsváros és várkastély volta miatt állott a hadiesemények központjában. A magyar várhoz hasonlóan a várkastélyok is hármas tagozódásúak: öregtoronyból, kastélyból és külső védővonalból állanak.

Ha az öregtorony hiányzott, akkor a négyzet vagy derékszög alakú kastély mindegyik sarkán egy-egy toronnyal volt megerősítve. Ilyen erődítmények voltak pl. Pozsony, Diósgyőr, Fogaras stb. A királyi terület megerősített helyei is sokat szenvedtek az ellenséges támadásoktól, amelyek során elsősorban az elővárosok és kulcsvárosok pusztultak el.

53. Pécs térképe a XVII. század végén (Gcsztonyi Gyula nyomán)

137