Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
V. Városképek és városalaprajzok
annak közelében. A temetőknek a külterületre való kihelyezése csak a későbbi városfejlődés során következik be. A városkép alakulásában különböző természeti és történelmi tényezők hatottak közre. Egészen más folyamat ment végbe a faluból kibontakozó várostelepülés, és az alapított város felépülésénél. Az első írásos adatok a városról már mint kész településről emlékeznek meg. Nyilvánvaló, hogy a várostelepülés vagy annak őse az írásos emlék előtt is létezett. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg valamely városalkotó tényező: a vár, kolostor, bánya, ipari üzem vagy folyami átkelőhely körül rögződött település városkülsőt kapott. A város első megjelenési formája a faluszerű kistelepülés. Építészetileg is volt minden városnak faluvagy mezőváros korszaka. Hazánk városképeinek kialakulása nem mutat állandóan felfelé ívelő vonalat. A virágzó korszakok és nagy nekilendülések mellett vannak megszakítások, zökkenők és visszaesések. A városkép közvetlen tanulmányozása elsősorban a helyszínen lehetséges. Kialakulásának városfejlődési vizsgálatához és adatainak értékesítéséhez azonban nélkülözhetetlenek azok a térképészeti források: kéziratos és sokszorosított ábrázolások, városalaprajzok, légi felvételek, látképek és más térképművek, amelyek az illető településről különböző időben — rendszerint katonai érdekből — készültek. E térképészeti források ugyanis felvilágosítást nyújthatnak a városfejlődés egy-egy olyan mozzanatáról, amelyet más írott források nem tartalmaznak, illetve kifejezni nem tudnak. A fejlődés egy-egy szakaszát feltüntető ábrázolások széles körű adatgyűjtés, sokoldalú helyszíni vizsgálatra támaszkodó forrásanyag alapján készültek. Tehát többet kell látnunk bennük egyszerű topográfiai tájékozódást szolgáló eszkö- 118 zöknél. Hiteles okmányok, amelyek analízist és szintézist, elemzést és összefoglalást együtt tartalmaznak. Minthogy a térkép katonai célokból készült, érthető, hogy a hadsereg érdeklődése elsősorban az erődített városok, mint hadműveleti bázisok felé fordult. Ennek tulajdonítható, hogy legkorábban városaink ilyenszerű helyszínrajza készült el, és azt a szükséghez képest a változások feltüntetésével több ízben megújították. Már a reneszánsz idején fellendülő térképírás nagy figyelmet fordít a városokra. A budai vár első ábrázolásait a visszafoglalás után sűrűn követték az újabb helyrajzi felvételek, és ugyanezt tapasztaljuk más városoknál is. Számos ábrázolás maradt fenn Pozsonyról, Egerről, Sopronról, Győrről, Székesfehérvárról, Pécsről, Veszprémről, Szegedről, Gyuláról, Ungvárról, a bányavárosokról, az erdélyi és szepesi szász városokról stb. A kapitalista fejlődés során a katonain kívül új igények is jelentkeztek a térképpel szemben. A telepítések, kataszteri felmérés, telekkönyv, tagosítás, városrendezés, vízszabályozás, vasút, posta, légiforgalom stb. szükségletei is helyet kértek a térképen. Mindez megsokszorozza a térképészeti kútfők jelentőségét a várostudomány számára. A katonai érdekből megvalósított gondos őrizetnek, és nem utolsósorban a térkép bizonyító erejének tulajdonítható, hogy ezek a források nem estek áldozatul az enyészetnek. A katonai hatóságok, térképtárak, levéltárak térképosztályai megőrizték számunkra e fontos forrásokat. A katonai hatóságokon és levéltárakon kívül térképeket őriznek a különböző polgári hivatalok, mérnöki (geodéziai) irodák, a megye, a város, az uradalom, az egyház. Vannak térképek magánkézen, könyvtárakban, múzeumokban, iskoláknál stb. Bécstől való függésünk következménye, hogy a hazánkra vonatkozó térképanyag tekintélyes része Bécsbe került, és
