Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)
IV. Jogi szervezet
városnak börtöne, fogdája volt, amelynek költségeit a város viselte. A pallosjoggal bíró város határában állott az akasztófa, kerekekkel, karókkal és egyéb kínzóeszközökkel. A város bírósága szabadságvesztésen és testi büntetésen kívül halálbüntetést is kimondhatott és végrehajthatott. Az ítéletek végrehajtója a városi hóhér volt. Egy ideig az egyház menedékjogot nyújthatott a területére menekülő gyilkosnak. Zsigmond az egyház menedékjogát megszüntette. A kivégzés nyilvános volt. A bírói hatáskört a statútumok szabályozták. A városi törvényszék neve különböző formában szerepel: Törvényszék, Város ítélőszéke, Törvénytevőszék, Sedes ludiciaria, összevonva Sedria. A mezővárosoknak kisebb bíráskodási hatásköre volt. ítélkezett a bíró, a tanács, a kisebb gyűlés, fogott (convocatus) bírák és az egyház. Fellebviteli fórumok az úriszék, megyei törvényszék, néha a tárnoki szék. Bányavárosokban, pl. Nagybányán, a bányászattal kapcsolatos perek intézésére bányabírót „hegyi mestert” választottak, aki a városi bíróval és az esküdtekkel együtt ítélkezett. Egyes alföldi mezővárosok bírói eljárásában, mint pl. a Három városéban (Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös), megállapítható bizonyos egyöntetűség és együttműködés. Az ítéletet sokadalomkor, nyilvános helyen, a templomnál vagy piactéren, később a városházán, a törvényszéken hirdették ki. Legsúlyosabb büntetés a halálbüntetés volt, amelynek különböző formái: az akasztás, fejvétel, kővel agyonveretés, máglyahalál, vízbefojtás, karóbahúzás, kerékbetörés, horogravetés stb. Testi fenyítékül korbácsot és vesszőt alkalmaztak. A pálcabüntetés mértéke 10-től 200-ig. Volt egyszerű pálcázás, kemény-pálcázás, nem nyilvános helyen végrehajtandó pálcázás. Korbácsbüntetés rendesen a nőknek járt. Mértéke 6-tól 100 korbácsütés. Szerepelt az erős,kemény és kétágú korbács. Gyengélkedőkön néha a korbácsolás a kétágú korbácsnak az egyik ágával hajttatott végre. A vesszőbüntetést fiatalkorúakkal szemben alkalmazták. A büntetések további formái: a tömlöcáristom, pénzbüntetés, pirongatás, dorgálás, lopott tárgynak a nyakba akasztása, pellengértartás, kaloda, kereskedelemtől való eltiltás, hivatalból kirekesztés, katonai szolgálatra adatás és eklézsia követés. A büntetéseket írásba foglalták. A büntetőperek anyagát az e célra használt könyvbe, az ún. „Fekete Könyvbe” jegyezték fel. Legsúlyosabban a vagyon elleni bűncselekményeket büntették. Az útonálló rablókat kerékbetörték. E súlyos büntetés az utak biztonságát szolgálta. A templomi tolvaj tűzhalállal bűnhődött. Ez a büntetés a szentségtörésnek szólt. Hasonló büntetés várt visszaesés esetén a boszorkányra. Az orgazdát a tolvajjal egyenlően sújtja a törvény. A lopást orr-, fül-, kézlevágással büntetik, de leggyakrabban halállal. Kassán a zárfeltörő tolvajt kínpadra vonták és felakasztották. A vásári tolvajok első büntetése tüzes bélyegzés az arcon, második az akasztófa. A lakás fokozott büntetőjogi védelemben részesült. A betörő fej- és jószágvesztéssel bűnhődött. A rejtegetőt a pozsonyi jogkönyv szerint „magasabbra akasztották, mint vendégét”. A közrend megzavarójára kézlevágás vagy halál várt. Nagyon szigorúan büntették, különösen faépítkezésű helyeken, a gyújtogatót. Gyakran máglyahalál várt a gyújtogatással fenyegetőzőkre is. A személyi és testi épség ellen elkövetett bűncselekmények általában enyhébb beszámítás alá estek. A korai középkorban a gyilkosság büntetése nem mindenütt halál. Előfordult a vérdíjnak (homagium) megfizetésével való kiegyenlítés. Szokásban volt a rokonsággal való kiegyezés (compositio). A kiegyezési összeg egy részét a bíró vagy a város kapta. Ha a kiegyezés nem jött létre, a város megindította a pert. 111