Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)

VI. A biotechnológiai találmányok oltalma

I.

A szabadalmi jogszabályok és joggyakorlat fejlesztését következetesen megvalósító országok egyik jellegzetes példájaként az NSZK idézhető. A 19. század utolsó harmadában létrejött szabadalmi törvény alapvető rendeltetésének az ipar fejlődésének elősegítését tekintették, ezzel összhangban a szabadalmazhatóság egyik feltételeként az "ipari alkalmazhatóságot" kötötték ki, automatikusan kizárva ezzel a szabadalmi oltalomból a mezőgazdaságot, bányászatot stb. Egy későbbi értelmezés szerint az "ipari alkalmazhatóság" kritériuma fennállása a találmány leírásában egy műszaki jellegű kitanitás szolgáltatásával támasztható alá, amely arra mutat, hogy a találmány létrehozása kapcsán az adott időszakban ismert, illetőleg előrelátható fizikai és kémiai eszközöket alkalmaztak. Az ipari alkalmazhatóság és a műszaki jelleg vitathatatlan megléte eredményezte azt, hogy már a kezdetektől fogva szabadalmat engedélyeztek olyan eljárásokra /élesztőszaporitás, sör- és ecetgyártás/, majd később antibiotikum előállitási és más fermentációs eljárásokra, amelyek során, kémiai folyamatok lefolytatására, élő szervezeteket hasznosítanak. Nem érvényesült tehát következtésen az a kezdetben uralkodó felfogás, amely szerint a szabadalmazható technológia területe csak élettelen, a fizika és a kémia eszközei segítségével hasznosítható és ellenőrizhető objektumokra vonatkozó találmányok számára van nyitva. Ugyanekkor nem tekintették a technológia területére tartozónak "az elsődlegesen az élő anyag működésén alapuló eljárások", igy a növénynemesitési és állattenyésztési eljárások eredményeit.

45 évvel a szabadalmi törvény megszületése után tisztázta egy legfelsőbb birósági határozat, hogy kémiai módszerek helyett biológiai folyamatok igénybevétele egy el-95